Mítoszok a legnagyobb Sztálin-szobor körül
2010. július 1. 09:07 Fekete István
A népharag fellobbanásától tartva a múlt héten az éj leple alatt távolították el Sztálin szobrát a szovjet diktátor szülővárosa, a grúziai Gori főteréről. Nem voltak ennyire körültekintőek 1962-ben a prágai hatóságok, ugyanis a CSKP a prágaiak legnagyobb egyetértése közepette nyolcszáz kilogramm robbanószerkezet "bevetését" rendelte el a világ legnagyobb Sztálin-emlékmű felrobbantásához, amellyel újabb dominót döntött le a desztalinizációs folyamatokban.
Korábban
1948-ban a kommunisták hatalomra jutása után Csehszlovákia is adaptálta Sztálin személyi kultuszát, amelyet a CSKP minden szinten, vizuálisan és szavakban is érvényre kívánt juttatni. 1949-ben a csehszlovák kormány úgy döntött, hogy a többi kelet-európai kommunista szatellitállamhoz hasonlóan méltó módon szeretne tisztelegni a generalisszimusz előtt 70. születésnapja alkalmából, ezért a világ legnagyobb Sztálin-szobrának megépítését rendelte el.
A negyvenöt beérkezett pályázat közül harmincnyolc pályamunkát részesítettek valamilyen elismerésben, majd december 10-én győztest is hirdettek: Otakar Svec építész tervét ítélték a legalkalmasabbnak a grandiózus projekt megvalósítására. Az indoklás szerint Svec „Sztálint ideológiai értelemben helyesen, a katonák és munkások két sora elé helyezte, amellyel a nép és vezére közötti egységet kívánta kiemelni”. A szobrász azért is nyerhetett, mivel Svec Sztálint olyan társadalmi lényként ábrázolta, amely természetességet és erőt sugallt, míg mások a néhai szovjet pártfőtitkárt általában egymagában kívánták megformázni és inkább realista módszerrel dolgoztak.
Svec több mint öt éven át dolgozott fő művén, s az emlékművet végül 1955-ben, Sztálin halála után két évvel leplezték le. A tizenöt méter (a talapzattal együtt ötven) magas és huszonkét méter hosszú, tizenhétezer tonna súlyú márvány szoborcsoport a prágai Letna Parkban egy hatalmas betontalapzaton került felállításra, s akkoriban Európa legnagyobb alkotásának számított.
Az emlékmű központi alakja természetesen maga Sztálin volt, oldalán a parasztságot, az értelmiséget, a dolgozóosztályt és a fegyveres erőket képviselő alakokkal, csehszlovákok és szovjetek egyaránt. A diktátor jobb kezét Napóleonhoz hasonlóan kabátja alá süllyesztette, miközben arcát balra fordítva dicsőségteljesen tekintett a város irányába. A kommunista pártvezetés a kedvező fekvés miatt választotta a szobor helyszínéül szolgáló Letna-hegyet, amelyet a város összes pontjáról látni lehetett.
A szoboregyüttes óriási hatást gyakorolt a prágaiakra, s ennélfogva számtalan legenda is szárnyra kapott az emlékművel kapcsolatban. Az egyik szerint az alkotó, Otakar Svec a leleplezés előtt egy nappal öngyilkosságot követett el, ugyanis a szobrász nem tudta feldolgozni a helyiektől kapott dehonesztáló leveleket. A prágai lakosok ráadásul rendre azon viccelődtek, hogy a monumentális alkotás nőalakjának keze a mellette álló férfi ágyékán pihen, amely szerintük a pártlojalitás fő mércéje.
Rengeteg kritika érkezett a szobor megépítésére fordított óriási pénzösszeg miatt is, hiszen Csehszlovákia gazdaságilag kritikus éveket élt meg, s állítólag maga a szobrász sem az elkötelezettség miatt vállalta a felkérést, hanem sokkal inkább az érte járó honorárium lebegett a szeme előtt. A másik városi legenda a szobor felrobbantása után kapott lábra: amikor az emlékmű darabjait teherautóval szállították az Óvárosba, a sztálinizmus egyik utolsó tárgyi emlékének végső búcsúját óriási ünneplő tömeg fogadta, majd egy év múlva a szobor maradványait szállító gépjármű sofőrje titokzatos körülmények során életét vesztette.
A szobrot a csehszlovák kommunista párt utasítására 1962-ben, hat évvel a hruscsovi desztalinizációs folyamatok elindítása után és hat évvel a prágai tavasz előtt távolították el a helyéről, amelyhez összesen mintegy nyolcszáz kilogrammnyi robbanóanyagot és 1650 detonátort használtak fel. A szobor régóta csak a feszültség forrását jelentette a csehszlovák kommunista párt számára, miközben a csehszlovák sajtó fennen hirdette, hogy az emlékmű Sztálint illetően az „emberek kollektív imádatát” juttatja kifejezésre.
Az alapzat helyén 1990-től kezdődően egy kalózrádió, a Rádió Sztálin sugározta adását, majd a búvóhelyként is funkcionáló helyiség a kilencvenes évek elejétől Prága első rock-klubjának adott otthont.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Egyetlen hete maradt, hogy a forradalom hősévé váljon Gérecz Attila 19:05
- Alattvalói joviális öregúrként és zsarnokként egyaránt tekintettek Ferenc Józsefre 17:44
- Elkezdődött a nevezés a Kecskeméti Animációs Fesztiválra 14:20
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
