Mítoszok a legnagyobb Sztálin-szobor körül

1948-ban a kommunisták hatalomra jutása után Csehszlovákia is adaptálta Sztálin személyi kultuszát, amelyet a CSKP minden szinten, vizuálisan és szavakban is érvényre kívánt juttatni. 1949-ben a csehszlovák kormány úgy döntött, hogy a többi kelet-európai kommunista szatellitállamhoz hasonlóan méltó módon szeretne tisztelegni a generalisszimusz előtt 70. születésnapja alkalmából, ezért a világ legnagyobb Sztálin-szobrának megépítését rendelte el.

A negyvenöt beérkezett pályázat közül harmincnyolc pályamunkát részesítettek valamilyen elismerésben, majd december 10-én győztest is hirdettek: Otakar Svec építész tervét ítélték a legalkalmasabbnak a grandiózus projekt megvalósítására. Az indoklás szerint Svec „Sztálint ideológiai értelemben helyesen, a katonák és munkások két sora elé helyezte, amellyel a nép és vezére közötti egységet kívánta kiemelni”. A szobrász azért is nyerhetett, mivel Svec Sztálint olyan társadalmi lényként ábrázolta, amely természetességet és erőt sugallt, míg mások a néhai szovjet pártfőtitkárt általában egymagában kívánták megformázni és inkább realista módszerrel dolgoztak.

Svec több mint öt éven át dolgozott fő művén, s az emlékművet végül 1955-ben, Sztálin halála után két évvel leplezték le. A tizenöt méter (a talapzattal együtt ötven) magas és huszonkét méter hosszú, tizenhétezer tonna súlyú márvány szoborcsoport a prágai Letna Parkban egy hatalmas betontalapzaton került felállításra, s akkoriban Európa legnagyobb alkotásának számított.

Az emlékmű központi alakja természetesen maga Sztálin volt, oldalán a parasztságot, az értelmiséget, a dolgozóosztályt és a fegyveres erőket képviselő alakokkal, csehszlovákok és szovjetek egyaránt. A diktátor jobb kezét Napóleonhoz hasonlóan kabátja alá süllyesztette, miközben arcát balra fordítva dicsőségteljesen tekintett a város irányába. A kommunista pártvezetés a kedvező fekvés miatt választotta a szobor helyszínéül szolgáló Letna-hegyet, amelyet a város összes pontjáról látni lehetett.

A szoboregyüttes óriási hatást gyakorolt a prágaiakra, s ennélfogva számtalan legenda is szárnyra kapott az emlékművel kapcsolatban. Az egyik szerint az alkotó, Otakar Svec a leleplezés előtt egy nappal öngyilkosságot követett el, ugyanis a szobrász nem tudta feldolgozni a helyiektől kapott dehonesztáló leveleket. A prágai lakosok ráadásul rendre azon viccelődtek, hogy a monumentális alkotás nőalakjának keze a mellette álló férfi ágyékán pihen, amely szerintük a pártlojalitás fő mércéje.

Rengeteg kritika érkezett a szobor megépítésére fordított óriási pénzösszeg miatt is, hiszen Csehszlovákia gazdaságilag kritikus éveket élt meg, s állítólag maga a szobrász sem az elkötelezettség miatt vállalta a felkérést, hanem sokkal inkább az érte járó honorárium lebegett a szeme előtt. A másik városi legenda a szobor felrobbantása után kapott lábra: amikor az emlékmű darabjait teherautóval szállították az Óvárosba, a sztálinizmus egyik utolsó tárgyi emlékének végső búcsúját óriási ünneplő tömeg fogadta, majd egy év múlva a szobor maradványait szállító gépjármű sofőrje titokzatos körülmények során életét vesztette.

A szobrot a csehszlovák kommunista párt utasítására 1962-ben, hat évvel a hruscsovi desztalinizációs folyamatok elindítása után és hat évvel a prágai tavasz előtt távolították el a helyéről, amelyhez összesen mintegy nyolcszáz kilogrammnyi robbanóanyagot és 1650 detonátort használtak fel. A szobor régóta csak a feszültség forrását jelentette a csehszlovák kommunista párt számára, miközben a csehszlovák sajtó fennen hirdette, hogy az emlékmű Sztálint illetően az „emberek kollektív imádatát” juttatja kifejezésre.

Az alapzat helyén 1990-től kezdődően egy kalózrádió, a Rádió Sztálin sugározta adását, majd a búvóhelyként is funkcionáló helyiség a kilencvenes évek elejétől Prága első rock-klubjának adott otthont.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

8. Budapest világvárossá fejlődése
II. Népesség, település, életmód

• Időutazás a millenniumi ünnepségekre: 125 éve utazunk a Ligetbe a föld alatt
• Sokáig csak esernyővel lehetett átmenni a budai Alagúton
• Egykor a Városliget zenepavilonjai nyújtották a főváros legnépszerűbb szórakozását
• A gazdag és szegény gyermekek egyaránt birtokba vették a Városligetet a „boldog békeidőkben”
• Széchényi Ödön víziója által a világ második siklójával büszkélkedhet a főváros
• Az idők során szinte minden sportra biztosított lehetőséget a Városliget
• 800 mázsa lőport adott Ferenc József a budai Alagút építéséhez
• A kiállítások és vásárok hozták el az éjszakai fényt a Városligetbe
• Ostromok és újjáépítések kísérik végig a Vigadó történetét