Báróczi Sándor

(1735-1809)

Báróczi Sándor író, műfordító, a magyar irodalmi nyelv egyik újrateremtője, Bessenyei György és Barcsay Ábrahám mellett a testőrírók egyike 1735. április 11-én született. Erdélyi kisnemesi hivatalnok család sarja volt, tanulmányait a híres nagyenyedi református kollégiumban végezte, majd a nagyszebeni kancellária szolgálatába állt.

1760-ban Bécsben megalakult a magyar nemesi testőrség, amelynek sorába minden vármegye két nemesifjút küldhetett. A kimeríthetetlen tudásvágyú, ám legendásan csúnya és kistermetű Báróczi ebben hatalmas lehetőséget látott: testőrként eljuthatott volna a birodalom fővárosába, a kultúra és a tudományok központjába. Mai kifejezéssel élve sikeresen lobbizott, s meggyőzte az erdélyi méltóságokat arról, hogy őt delegálják a testőrök sorába. A következő lépcsőfok Mária Terézia királynő férje, I. Ferenc német-római császár volt, akit elbűvölt a latinul, franciául, németül kiválóan beszélő, sziporkázóan okos fiatalember. Így hát bekerült a testőrségbe, 1761-ben kezdte az udvari szolgálatot, s egyre feljebb lépve a ranglétrán 1806-ban ezredesként vonult nyugdíjba.

Nem is tért vissza soha többé Erdélybe, húga javára lemondott örökségéről is, írásait a nagyenyedi kollégiumra hagyta. Bécsben hunyt el 1809. december 24-én.

A testőrök soraiban került barátságba Bessenyei Györggyel és Barcsay Ábrahámmal, a közös érdeklődés, az irodalom, a művészetek szeretete, a költészet művelése kötötte őket egybe. A Bessenyei körül csoportosuló kör antológiát is kiadott Bessenyei György Társasága címmel, ebben megjelent Báróczi egy verse is.

Mindhárman felismerték, hogy a magyar irodalom újjáteremtéséhez, az új fogalmak, új tartalmak kifejezéséhez korszerű, az akkori ízlésnek megfelelő irodalmi nyelvet kell létrehozni. Báróczi véleménye szerint a nyelv megújításának egyik legjobb módja, ha korszerű külhoni irodalmat fordítanak választékos és közérthető magyar nyelvre. 1774-ben egy francia áltörténeti kalandregény fordításával kezdett munkájához, egy évvel később elkészítette Marmontel Erkölcsi mesék című nagy hatású, kritikai szellemű művének fordítását, később más francia és német nyelvű munkákat is átültetett magyarra.

1790-ben írta meg a felvilágosodás egyik legfontosabb vitairatát, A védelmeztetett magyar nyelv című röpiratot. Nézetei szerint egy nemzet halhatatlanságát a tudományok virágzása és a nemzeti nyelv fejlődése, fejleszthetősége biztosítja. Vitairata egyik ösztönzője, előfutára volt a XIX. század elején Kazinczy vezetésével beinduló nyelvújító mozgalomnak.

Élete utolsó éveiben a fordítói munka mellett figyelmét az alkímia kérdései, az elemek alakíthatóságának lehetőségei kötötték le, Kazinczy egy helyütt említi is francia nyelvű alkimista művét. Emellett, a maga korában újító módon, az egészséges élet titkát is kutatta, a méz fogyasztásának fontosságát is hirdette.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2014

• Mátyásdomb: Lonkai-kastély
• Mi volt Augustus sikerének kulcsa?
• Zrínyi kirohanásai
• Az ujj nélküli apáca titka
• A gulyáskommunizmustól a műanyag kilencvenes évekig
• Kémelhárítók „rendszerváltása"
• Színészből lett politikusok
• A maffia Tízparancsolat-értelmezése
• A szabadság kapujában – megjelent a Múlt-kor őszi száma