2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
ITT támogathatsz bennünket

Dzsaváharlál Nehru

2009. augusztus 15. 10:24

(1889-1964)

1889. november 14-én született Dzsaváharlál Nehru, a független India első kormányfője. "Amit az apák nem fejeznek be, azt fiaik valósítják meg" - mondta 1929 karácsonyán Motilál Nehru, amikor átadta az Indiai Nemzeti Kongresszus, egyben a függetlenségi mozgalom vezetését akkor alig harmincéves fiának. Szavai látnokinak bizonyultak: Dzsaváharlál Nehru - noha magát közel sem tartotta alkalmasnak a feladatra ("az államférfiúi bölcsességet ritkán sorolták erényeim közé" - írta magáról), kivívta a kontinensnyi állam függetlenségét.

India egyik legtekintélyesebb és legműveltebb családjából származott, apja Mahátma Gandhi baráti körébe tartozott, húga, Vidzsaja Laksmi Pandit 1953-ban az ENSZ-közgyűlés első női elnöke lett. Az angol etikett szerint nevelték, de megismerkedett az indiai klasszikusokkal is. 1905-től Angliában tanult, elvégezte a cambridge-i egyetem természettudományi szakát, majd jogi diplomát szerzett.

Otthon kezdett praktizálni, de a politika magával ragadta, s amikor 1919-ben a britek Amritszárban a békés tüntetők közé lőttek, Nehru úgy döntött: minden idejét a függetlenségi mozgalomnak szenteli. Gandhi bizalmasaként az erőszakmentesség mellett tette le voksát, s kisebb-nagyobb megszakításokkal kilenc évet töltött börtönben. Ezt ő természetesnek tekintette, szavai szerint "India minden útja előbb vagy utóbb a börtönbe vezet". Időközben megnősült, lánya, a későbbi Indira Ghandi 1966 és 1977 között háromszor volt miniszterelnök. Ő elnökölt a kongresszuspárt 1929-es kongresszusán, ahol kimondták, India számára a cél csak a teljes függetlenség lehet.

1946-ban, amikor a britek tárgyalást kezdtek a hatalom átadásáról, Nehru állt az átmeneti kormány élére. A muzulmánok azonban önálló államot követeltek, s mivel Nehru nem tudott megállapodni velük, végül maga is támogatta a gyarmat két részre (India és Pakisztán) osztását. Gandhihoz hasonlóan ő is tragédiaként élte meg az egység megszűnését, az erőszakot és a háborút.

1947. augusztus 15-én Nehru lett India első kormányfője, egyben külügyminisztere, s 1964-ig állt a kabinet élén. Külpolitikája eleinte a gyarmatosítás ellen irányult, vezetése alatt lett India az el nem kötelezettek mozgalmának motorja, a mozgalom a pozitív semlegesség elvét hirdette, a faji megkülönböztetés és a háborúk ellen emelt szót. India népe bálványozta Nehrut, noha politikája sokban szemben állt Gandhiéval. Az inkább a hagyományokra, köztük a vallási tradíciókra épített, míg Nehru modernizálni akarta az országot, s eszméi a mai napig hatnak hazájában.

A szüntelen munka kimerítette, 1964. május 27-én szívroham következtében halt meg. Ősi rítusok, a hagyományos vallási szertartások szerint máglyán égették el a szent Jamuna folyó partján.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár