Gazdasági függetlenséget alapoztak volna meg a GULAG táborai

2009. augusztus 31. 10:27

Korábban

A GULAG a bruttó nemzeti össztermelésben

A GULAG-on fogva tartottak száma 1946-48 között 2,5 -2,7 millió fő volt, az utánpótlás az ún. fasisztákkal együttműködők közül került ki. A többi években, 1937 és 1955 között, az átlag-létszám 1,2-1,5 millió főre tehető. Végeredményben, a bruttó nemzeti össztermelésnek átlag három százalékát adta a GULAG; egyes években ez a mutató tíz százalékig emelkedhetett. Ugyanakkor az is fontos tény, hogy a GULAG foglyokat hatalmas ipari beruházásokon dolgoztatták, amelyek azután a szovjet gazdaság fejlődésének bázisául szolgáltak. A foglyok, a GULAG fennállásának egész időszaka alatt, mintegy ezer ipari objektumot építettek.

Az 1940-es években azonban élesen csökkeni kezdett a láger-gazdaság hatékonysága, mert megszüntettek egy sor, a foglyokra ösztönzőleg ható körülményt. Például már 1938-ban, Sztálin utasítására, megszűnt az ún. beszámolók rendszere, melynek az volt a lényege, hogy a terv túlteljesítése esetén a fogoly büntetését rövidítették. S ráadásul közbeszólt a háború, amely a legnehezebb éveket jelentette a GULAG-on fogva tartottak számára. Rápillantva a rabok halálozási grafikonjára, látható, hogy 1942-43-ban a foglyoknak a fele halt éhen.

„Ne feledjük, a Szovjetunió lágereit 15-18 millió ember járta meg, akik közül másfél millióan ott lelték halálukat” - figyelmeztet Borodkin. A KGB archívum adatai szerint a húszas évek elejétől a Sztálin haláláig terjedő időszakra vonatkoztatva, hivatalosan mintegy 10 millió embert tartanak nyilván Oroszországban, mint a GULAG-ot valamint a húszas években megelőzőleg felállított „izolátorokat” megjárt személyt. Ebben nincsenek benne azok, akik több kényszermunka-tábort is megjártak, vagy egyet többször is, sem azok, akik közvetlenül 1917 novembere, illetve 1953-54 után szenvedtek el politikai megtorló intézkedést. A 10 millió ember között a politikaiak száma több mint 3 és fél millió fő volt, akik közül közel hétszázkilencvenezer embert végeztek ki.

1947–ben új intézkedésekbe fogtak, mert kiderült, hogy a GULAG nemhogy hasznot nem hajt a népgazdaságnak, de komoly költségvetési támogatásra szorul. 1947-ig cinikus kirohanásokkal is találkozunk a GULAG vezetésének instrukcióiban, mint például „A munkatáborokban mindenképpen olyan körülményeket kell teremteni a termelőmunkához, amelyben az őrizetesek megértik, hogy nem üdülőtelepen vannak, ahol rossz szokás szerint kerülik a munkát és az állam költségére töltik az időt, hanem munkatáborban, ahol dolgozni kötelesek.”