Kossuth Lajos és a Nemzeti Múzeum

Kossuth ravatala a Nemzeti Múzeumban állt

Kossuth felismeri az épülő múzeum társadalmi jelentőségét, hasonló nemzeti intézmények felállítását szorgalmazza. Itt rendezi meg a harmadik országos iparműkiállítást, a vezérvármegye követeként korteseivel 1847-ben innen indul politikai pályájának csúcsára 1848-1849 vezető egyénisége. Államférfiként sem feledkezik meg a művészetek és tudomány tárházáról. Utasításaival a múzeum értékeinek megőrzését és gyarapítását biztosítja 1848-1849-es eseményei során.Utolsó útjára is a Nemzeti Múzeumban felállított ravataláról kíséri a gyászoló tömeg a Turinban elhunyt, s hazájába megtért aggastyánt, akinek temetése ismét politikai tett volt, tüntetés a polgári haladás és a nemzeti függetlenség eszméje mellett.

Kossuth és fiai akaratából a "nagy öreg" hagyatékának letéteményese a nemzet Múzeuma lett. Az 1840-es években Kossuth mint hírlapíró válik az ellenzék országosan ismert vezető alakjává. Működésének fontos tere a magyar gazdasági életet fejlesztő egyleti mozgalmak szervezése. Mint politikus a vármegyei és országgyűlési ellenzék kiemelkedő alakja. 1844 januárjában a Kossuth szerkesztette Pesti Hírlap az épülő múzeumpalota homlokzati állványainak lebontása után annak társadalmi, művészi és tudományos feladatait kijelölő írása a nemzeti intézmény történelmi hivatását érzékelő méltatást közölt - hangsúlyozva József nádornak, az intézmény védnökének, és Pollack Mihálynak, az építésznek az érdemeit. 1845-ben a nádor engedélyének birtokában Kossuth mint az Iparegylet aligazgatója a Nemzeti Múzeum épületébe hirdeti meg a harmadik országos iparműkiállítást. 1846. augusztus 11-én a nádor nyitja meg az új múzeumépület első nagyszabású, Kossuth által rendezett tárlatát. Az iparműkiállításon összesen 511 kiállító, pesti és vidéki mester illetve gyártulajdonos mutatta be remekeit a Nemzeti Múzeum 14 termében. Az asztalosok, hangszerészek, gombkötők, gyertyaöntők, szabók, kalaposok és más mesterségek képviselői között nagy számban szerepeltek az ötvösök és fegyverművesek is. Az egykorú kiadványok tanúsága szerint nagy sikert arattak Fisher Mór díszkancsói és porcelánportréi, a Valero gyár selyemképe V. Ferdinánd arcképével. Ezek a Nemzeti Múzeum gyűjteményében megőrződtek, s a kiállításon láthatók. A regéci porcelángyár, a korabeli üvegművesség magas művészi színvonalát jeles darabok reprezentálták, de ezek vagy nem kerültek közgyűjteménybe, vagy részletes leírás hiányában nem azonosíthatók. "A tudományt a harcok között sem szabad felednünk, sőt azt ápolni mindenkor kötelességünk." - vallja Kossuth Lajos.

1848-49-ben mint államférfi többször megfordul a múzeum épületében - itt ülésezik az első népképviseleti országgyűlés felsőháza -, de a múzeumról, mint tudományos intézetről sem feledkezik meg. Utasításaival a nemzeti múlt emlékeinek megőrzéséről, múzeumi elhelyezéséről gondoskodik. Utasítására a Nemzeti Múzeumba kerültek az ásatásokból, sáncásásokból származó leletek. A székesfehérvári királysírokból III. Béla (1172-1196) halotti koronája, a jogar és a kard, mint a magyar múlt történelmi emlékei nem a császári kincstárba Bécsbe, hanem az ország gazdasági és kulturális központjába, Pest-Budára, a Nemzeti Múzeumba kerültek. Kossuth tudatában van 1848-1849 történelemformáló szerepének, a politikai és a hadiesemények rekvizitumait mint történeti források megőrzését, múzeumban való elhelyezését rendeli el. Így az Ozoránál Roth és Philippovich csapataitól zsákmányolt császári zászlókat Kossuth utasítására a Nemzeti Múzeumban helyezték el, azonban a szabadságharc leverése után vissza kellett szolgáltatni azokat. A kiegyezés után olaszországi otthonában élő, a politikai élet aktív alakításától visszavonuló Kossuth sok szálon tartja a kapcsolatot magyarországi híveivel. Az emlékeit rendező, emlékiratait író idős politikus napi anyagi gondjait felismerő tisztelői könyvtárának és irathagyatékának megvásárlásával, és a múzeumban való elhelyezésével igyekeznek helyzetén segíteni. Eötvös Károly és Hermann Ottó erőfeszítéseit végül siker koronázza, az ötlet találkozik Kossuth azon gondolatával, hogy 1848-1849 emlékeit egy helyen, az ország fővárosában kell összegyűjteni. A Kossuth párthívei által elindított gyűjtésből befolyó összegből a Magyar Nemzeti Múzeum számára megvásárolták a turini könyvtárat és Kossuth irathagyatékát. Erről a Nemzeti Múzeum 1894-ben szerződést köt Kossuth Lajossal. A hagyaték Nemzeti Múzeumba való kerüléséről fiai intézkedtek Kossuth Lajos halála után. A nagy öreg tárgyi emlékeit is a fiaival kötött szerződés alapján vásárolta meg a Nemzeti Múzeum.

Kossuth temetésének méltó megrendezésére nagybizottság jött létre, élén Gerlóczy Károly főpolgármesterrel. Ez a bizottság döntött úgy, hogy Kossuthot a Nemzeti Múzeumban ravatalozzák fel, mert "Kossuth a Muzeumból beszélt legelőször, mint képviselő" s a Múzeum tágas előcsarnoka "a szabadságharc eseményeivel és Kossuth szereplésével szorosan összefüggött." Ferenc József császár és király utasítása szerint az állam képviseletében senki nem jelenhetett meg a temetésen. A főváros és az országgyűlés pártjainak rendezésében azonban Wekerle Sándor miniszterelnök és Csáky Albin kultuszminiszter tudtával és beleegyezésével a Pulszky Ferenc igazgatta Nemzeti Múzeumban állították fel a ravatalt. Itt róhatták le tisztelői kegyeletüket a nyugodni hazatért szent öreg hamvai előtt.

A szabadságharc vezéralakja körül a magyar társadalom kultuszt alakított ki. A szabadságharchoz és Kossuth Lajoshoz kapcsolódó relikviák gyűjtését már a XIX. század derekától feladatnak tekintették a hazafiak. A legnagyobb gyűjtemény gróf Kreith Béla nevéhez fűződik. A Kossuth családtól származó emlékanyag őrzője a Nemzeti Múzeum lett, s azt a Kreith-féle gyűjteményből vásárolt újabb darabokkal már 1895-ben gyarapította. Átfogó Kossuth-kiállítás megrendezését részben a hatalmi tényezők, a hivatalos állami politika befolyásolta, részben a családdal kötött szerződés akadályozta harminc évig. A Nemzeti Múzeum a Kossuth-hagyatékot ez idő alatt ereklyegyűjteményében őrizte, 1924-ben nyílt meg az első teljes emlékanyagot bemutató kiállítása.

A Kossuth-kultusz új fázisát jelenti a Parlamenti Múzeum létrehozása - amelynek Kossuth-szobáját a Nemzeti Múzeumból átadott ereklyékkel rendezték be. A Parlamenti Múzeum 1949-ben megszűnt, anyagát a ceglédi Kossuth Múzeumban helyezték el. A szabadságharc centenáriumán további Kossuth-emlékhelyeket és -múzeumokat hoztak létre. A monoki szülőház a Nemzeti Múzeum filiáléja, az emigráció jelentősebb állomásain - Sumenben, Kütahyában és Torinóban is - a Nemzeti Múzeum anyagából rendezett kiállítások őrzik Kossuth Lajos emlékét.