Atommeghajtás a víz alatt

Titkolózva tervezték meg

Az Egyesült Államok flottaerői már 1954 szeptemberében átvehették a Nautilust, a világ első atom-tengeralattjáróját, majd 1955 novemberében a világ első rakétás cirkálóját, a Bostont, 1958 nyarán pedig a Nautilus már kétszer is áthajózott az Északi Sarkvidék jege alatt. Az 1954-ben szolgálatba állított Nautilus atomhajtóműve annak idején 28 millió dollárba került, ez a hajó teljes árának 31 százalékát tette ki. A 600 köbméter térfogatú reaktor a hajótörzset 12 méter hosszban foglalta el. A hajócsavarok összteljesítménye 15 ezer LE volt.

A USS Nautilus ma

Oroszországban a víz alatti járművek korszaka 1903-ban a "Delfin" búvárhajó megépítésével és szolgálatba állításával kezdődött. A múlt században orosz, illetve szovjet mérnökök több mint háromszáz tengeralattjárót terveztek, ezek felerészben el is készültek. A 20. században az egész világon legyártott 5100 tengeralattjáróból 1090 hajózott orosz, illetve szovjet zászló alatt. A második világháborút követően atomhatalmak által a századfordulóig "víz alá" bocsátott 477 nukleáris meghajtású tengeralattjáróból 218 oroszországi hajógyárakból került ki.

A naponta csak grammnyi hasadóanyagot fogyasztó atomhajtómű a tengeralattjárók hatótávolságát néhány tízezer kilométerről több százezer kilométerre növelte. A kikötőktől való függetlenségük hatalmas mértékben megnőtt, bár gond lett persze a sugárzás elleni védelem problémájának megbízható megoldása, katasztrófa esetén a tenger radioaktív szennyeződésének veszélye és természetesen a kivitelezés óriási költsége.

A múlt század 50-es éveinek derekán Moszkva számára az időtényező szerepe meghatározó volt, az Egyesült Államok fölénye az atomenergetika és annak katonai hasznosítása vonalán komolyan aggasztotta a szovjet vezetést. A szovjet atomprogram fő "érdeklődési területe" lett a nagyhatalmú állambiztonsági miniszternek, Lavrentyij Berijának, ami komoly lélektani hatást gyakorolt a közreműködőkre.

Az egyik korai prototípus

Az első szovjet atom-tengeralattjáró koncepciójának kidolgozása az SZKB 143. jelzésű speciális tervezőiroda hatáskörébe került. Bár a tervezési munkálatok néhány évvel később kezdődtek, mint az Egyesült Államokban, az első katonai rendeltetésű atomreaktorok kidolgozásának előmunkálatai már a 40-es évek végére lezárultak: az AM típusú reaktor terve Igor Kurcsatov akadémikus irányításával Moszkvában készült, szem előtt tartva az obnyinszki atomerőmű szükségleteit is. A titoktartási követelmények miatt szigorúan korlátozták a közreműködők számát, a haditengerészet képviselőit jó ideig nem vonták be a tervezésbe. Olyan helyzet is kialakult, hogy a reaktortervezőknek alig volt fogalmuk a befogadó tengeralattjáróról, a hajógyárosoknak pedig a reaktor működtetési feltételeiről.

1. Titkolózva tervezték meg
2. Tűz a víz alá