90 éve kezdődött a korlátlan tengeralattjáró-háború

Búvárhajók a hadműveleti térségben

Paul von Hindenburg táborszernagy, német vezérkari főnök, a német hadsereg főparancsnoka, Erich Lundendorff, a német hadsereg főparancsnokságának főszállásmestere és Heming von Holtzendorff, a német haditengerészet vezérkari főnöke már 1917. január 8-án megállapodtak abban, hogy február 1-én mindenképpen megkezdik a korlátlan búvárhajó-háborút, Vilmos császár ehhez nyomban hozzájárulását adta, majd január 9-én aláírta a vonatkozó parancsot.

Bevetésen az U9-es, 1910

1917. január 31-én a német kormány deklarálta, a semleges kormányokkal jegyzékben közölte, hogy február 1-től olyan hadizónának tekinti az Anglia, Franciaország, Olaszország körüli vizeket és a Földközi-tenger keleti medencéjét, amelyben a német flotta minden hajót - ellenségest és semlegest egyaránt - figyelmeztetés nélkül elsüllyeszt. Válaszként Washington Berlinnel megszakította a diplomáciai kapcsolatot.

Az első világháború kitörésekor Németország 28 tengeralattjáróval rendelkezett, ezek között 10 dieselmeghajtású volt. A brit flotta 58 búvárhajót mondhatott magáénak, de ezek közül mindössze kettő volt dieselmeghajtású, így német minőségi fölény volt mind a tengeralattjárókban, mind torpedóikban. 1927. február 1-én Németország már 105 frontszolgálatban lévő búvárhajóval rendelkezett , mindegyik "gyomrában" 12-16 torpedóval, merülési mélységük elérte az 50 métert.

A német flotta Wilhelmshavenben

Az első világháború kezdő évében, 1914-ben a hadviselők még meglehetősen bizonytalanok voltak búvárhajóiknak a tengeri háborúban való bevethetőségét illetően, de a nemzetközi jog sem adott egyértelmű eligazítást. Hugo von Fohl tengernagy, a német flotta vezérkari főnöke 1914. november 7-én azt javasolta a kancellárnak, hogy válaszul a brit admiralitás öt nappal korábbi rendelkezésére, amellyel az egész Északi-tengert hadiövezetnek nyilvánította, deklarálják hadizónának az Anglia körüli vizeket, adjanak időt arra, hogy a semleges hajók ezt a térséget elhagyják, majd pedig az itt haladó hajókat tengeralattjárókkal minden figyelmeztetés nélkül süllyesszék el. Akkoriban a szükséges élelmiszerek kétharmada - a szükséges gabonafélék 81 százaléka - és szinte minden nyersanyag - a szén és részben a vas kivételével - hajókon érkezett Angliába.

Németország a "hadműveleti térségek" deklarálása után, 1915. február 4-én indította el a kereskedelmi háborút tengeralattjárók alkalmazásával; júniustól az Adriáról kiindulva "kereskedelmi hadszíntérré" tette a Földközi-tengert. Az osztrák-magyar haditengerészetnek 1914-ben 7 tengeralattjárója volt, a háború alatt 12 darabot építettek és 9 búvárhajót vesztettek. 1915 novemberében egy osztrák-magyar tengeralattjáró elsüllyesztette az Ancona olasz személyszállító hajót, amelynek amerikai utasai is voltak.

1. Búvárhajók a hadműveleti térségben
2. Veszteségek a korlátlan háborúban