Női elnökkel ünnepel a rabszolgák állama

Új államot alkottak

1816-ban alakult meg Washingtonban az American Colonization Society, amely a Délről szökött rabszolgáknak nyújtott anyagi támogatást, hogy azok őseik földjén kezdhessenek új életet. Az adományozókat a legkülönfélébb indokok vezették: voltak köztük emberbarátok, de olyanok is, akik minél messzebbre küldendő gazdasági vetélytársat vagy társadalmi gyúanyagot láttak bennük, sőt még déli ültetvényesek is, akik a faji keveredést akarták megakadályozni.

A társaság 1821-ben egy amerikai hadihajó hathatós rábeszélésének köszönhetően Északnyugat-Afrikában, a Borsparton szerzett egy 50 kilométer hosszú partszakaszt 300 dollár értékű rum és fegyver ellenében. Ezt Libériának, a szabadok földjének, az első települést (a későbbi fővárost) pedig Monroe elnök tiszteletére Monroviának nevezték el.

Az úttörőknek számtalan nehézséggel kellett szembenézniük, bennszülött támadások, elviselhetetlen éghajlat és betegségek tizedelték őket, így felük sem maradt életben. Az egyre nagyobb számban érkező telepesek kitartottak, s az amerikai mintát követték nem csak házaik építésében, hanem társadalmi berendezkedésük kialakításában is, angolul beszéltek és megpróbálták "civilizálni" a helyi törzseket. A kolóniákat több veszély fenyegette: a britek szemet vetettek a területre, ráadásul az addig anyagi támogatást nyújtó amerikai szervezet csőd közeli helyzetbe került.

Ezek után kiáltotta ki 1847. július 26-án Joseph Jenkins Roberts, a gyarmat első fekete kormányzója a függetlenséget. Az új köztársaságot, amelynek alkotmánya és címere is amerikai mintára készült, 1848-ban Nagy-Britannia, majd hamarosan az összes európai nagyhatalom elismerte, Libéria ezzel Afrika második szuverén állama lett az Etióp Császárság után. (Washington a déli államok érzékenysége miatt csak 1862-ben, a polgárháború kitörése után ismerte el Libériát, az ország végleges határait pedig csak 1892-ben húzták meg.)

1. Új államot alkottak
2. Polgárháború és gyerekkatonák