Népirtáshoz vezetett a bosnyák-szerb konfliktus

Megoldatlan történelmi problémák

A kilencvenes évek elején kirobbant délszláv háború történelmi előzményei rendkívül mélyen gyökereztek az európai történelemben. A Balkán tarka nemzetiségi összetétele már a Habsburg és a török birodalom számára is nehézségeket jelentett, a nemzetiségi problémákat azonban hosszú éveken át, még Tito Jugoszláviájában is sikerült féken tartani.

Tito 1980-ban bekövetkezett halálával azonban a szocialista föderáció rendszerén megjelentek az első komoly repedések. A Szerbia (és a hozzá tartozó két autonóm tartomány: Koszovo és a Vajdaság), Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegro (Crna Gora) társulásából álló szövetségi államban felerősödtek a nemzeti nacionalista mozgalmak, amelyek erejét csak növelte Slobodan Milosevic nagypolitikai színtéren való megjelenése 1987-ben.

Milosevic 1989-ben alkotmánymódosítást eszközölt a szerb alaptörvényben, ami által Koszovo és a Vajdaság (Vojvodina) jelentős mértékben veszített autonómiájából, ám Szerbia a két tartomány, Koszovó, a Vajdaság, valamint Montenegro és nem ritkán Bosznia és Hercegovina szavazatát magáénak tudva döntő fölénybe került a jugoszláv szövetségi elnökségben. A többi tagköztársaság föderációs reformjaira irányuló felhívások süket fülekre találtak, az 1990 januári rendkívüli pártkongresszus pedig már a vég kezdete volt.

Elsőként Szlovénia és Horvátország kiáltotta ki függetlenségét 1991-ben. Az ezt követően kitört tíznapos szlovéniai háború ötven halálos áldozatával szemben Horvátország már 20 ezer halottat gyászolt az ország egynegyedét elfoglaló szerb csapatokkal vívott harcok után.

A legsúlyosabb válság azonban a háromnemzetiségű Bosznia-Hercegovinában alakult ki. A szerbek, a horvátok és a muzulmán bosnyákok lakta tagköztársaságban az 1990-ben megalakult nagykoalíciós kormány és az etnikai megosztottságot tükröző államvezetés (bosnyák elnök, szerb házelnök, horvát kormányfő) kezéből kicsúszott az irányítás, a szerb képviselők pedig 1991 októberében a parlamentből kivonulva megalakították saját parlamentjüket, majd 1992. január 9-én kikiáltották saját államukat, a Bosznia-Hercegovinai Szerb Köztársaságot (1992 augusztusától Republika Srpska).

1. Megoldatlan történelmi problémák
2. A kantonizálásától az etnikai tisztogatásokig
3. Az ENSZ tehetetlenül figyelte Srebrenicát