Népirtáshoz vezetett a bosnyák-szerb konfliktus

A kantonizálásától az etnikai tisztogatásokig

1992. február 29-én és március 1-jén Bosznia-Hercegovina lakosai népszavazáson dönthettek az ország függetlenné válásáról, a referendum azonban a szerb lakosok távolmaradásával zajlott le. A végeredmény egyértelmű volt: a 67 százalékos részvétel mellett megrendezett népszavazáson a szavazók 99,4 százaléka a kiválás mellett tette le voksát.

A jugoszláv hadsereg elhagyta Boszniát, a felszerelés jelentős része, illetve a vezető szerb katonatisztek ugyanakkor a Szerb Köztársaság hadseregében maradtak. A háborúra készülődve a boszniai horvátok Hrvatsko Vijece Obrane (HVO) néven megalakították saját haderejüket, a bosnyákok pedig létrehozták az Armija Republike Bosne i Hercegovinét (Armija BiH). A hadseregek mellett több félkatonai egység is alakult.

Az ENSZ által még 1991-ben elrendelt fegyverembargó sem lehetett visszatartó erő az egységet (valójában Nagy-Szerbiát) fenntartani akaró szerb etnikum, illetve a Nagy-Szerbia eszméje ellen küzdő másik két népcsoport számára. A Milosevic vezette Szerbia és a Republika Srpska jelentős előnnyel rendelkezett, mert az egykori szövetségi hadsereg szinte teljes fegyverarzenálját sikerült megszerezniük.

A véres polgárháború Szarajevó ostromával visszafordíthatatlanná vált, hamarosan az ország keleti és észak-keleti része vált a legkomolyabb hadszíntérré, a boszniai szerb haderőnek sikerült a stratégiai fontosságú (vagyis a Milosevic Szerbiájával kapcsolatot teremtő) területeket ellenőrzése alá vonnia. Megkezdődtek az etnikai tisztogatások a nem szerb lakosoknak el kellett hagyniuk otthonukat, az ország többi részéből pedig szerbek érkeztek ezekre a területekre. Az események egyre drámaiabbá válásával 1992 júniusában az eredetileg Horvátországba telepített UNPROFOR erők mandátumát kiterjesztették Boszniára is, az ENSZ erők elsődleges feladatául a nemzetközi repülőtér védelmét és a segélyek biztosítását jelölték ki, a harcokba nem avatkoztak be.

Mindeközben a horvátok és a bosnyákok között is nőtt a feszültség, ami csak fokozódott azt követően, hogy a szerbek bevették Jajce városát, és a bosnyák-horvát összefogás hiányában elüldözték mind a bosnyák, mind pedig a horvát lakosokat. A háború 1993-ra immár háromoldalúvá vált, a rövid életű fegyverszünetek és a bukott béketervek, többek közt az ország "kantonizálásáról" szóló Vance-Owen terv bukása pedig azt sugallta: a vérontásnak még közel sincs vége. Ugyanebben az évben a horvát kisebbség is kikiáltotta saját államát, a Herceg-Boszna Horvát Államot.

1994 márciusában a bosnyák és a boszniai horvát oldal amerikai védnökség alatt békét kötött egymással, s létrehozták Bosznia és Hercegovinát, két szembenálló oldalra szűkítve le a háborút.

1. Megoldatlan történelmi problémák
2. A kantonizálásától az etnikai tisztogatásokig
3. Az ENSZ tehetetlenül figyelte Srebrenicát