Kiállítás a városi polgárok napközi otthonáról

A látogató vethet egy pillantást a fénykorra, a `dicső múltra`, de a szocializmus korának presszóira is, hogy annál nagyobb öröm legyen rácsodálkozni a túlélőkre és a feltámadókra, az új `régi` helyekre, a párizsi levegőt árasztó `trendi` cafékra, a kuckókra, a kertekre, a színházakkal, mozikkal, könyvkereskedésekkel karöltve működő `vegyesboltokra`, sőt az internet-cafékra, pláza-kávézókra és a papírpoharas amerikai kávés-láncokra is.

A kávéház a városi polgár "napközi otthona" volt, s ma ismét azzá kezd válni. Keresi helyét az új világban, s mi is keressük a helyünket benne. Akinek már sikerült megtalálni, az tudja, mekkora öröm népszerű vendéglátónak vagy törzsvendégnek lenni. Egyelőre még kusza a kép, túl sok a fény, mély az árnyék, s persze túl közelről is nézünk - de már legalább van mit!

A múltidéző tárgyak és a jelen pillanatait felvillantó képek mellett egy ideiglenes "internet-café" terminálja hívogat, ahol a látogatók kávéházi témájú DVD-ket is láthatnak. Aki pedig nem szívesen szakad el a nyomtatott betűtől, nádkereteken lapozhatja a közelmúltban megjelent, kávés helyekről, kávéházi kultúráról szóló újság- és folyóiratcikkeket.

A kávéházi kultúra története

Az Osztrák-Magyar Monarchia legszebb hátrahagyott emléke a kávéház. Nemcsak sikerült átmentenie magát egészen napjainkig, hanem néhány helyen valóban használható is maradt. Legszeretetreméltóbb jele annak, hogy ez a furcsa birodalom erős, életteli tulajdonságokkal is rendelkezett. A kávéház szónak nem lenne ekkora kisugárzása, ha nem a Habsburg-uralom késői korszakában, a dualista monarchia megalakulásakor nyerte volna el jelentésének teljességét. Úgy tűnt, a kávéház bizonyíték arra, hogy nagyon is lehetséges volna barátságosan egyesíteni a legkülönbözőbb rendeket és osztályokat, fajokat és nemeket, pártokat és nemzeteket egy teremben, anélkül, hogy ezzel kaput nyitnánk a polgárháborúnak és önpusztításnak. Itt szinte úgy tűnt, összeférnek azok, akik az utcán, és még inkább a számtalan csatatéren csak gyűlölni tudták egymást. A kávéházakkal a Monarchia teret teremtett magának. Olyan teret, melyben az idegenek elővigyázatosan körülszaglászhatták egymást, és ugyanakkor, ami összetartozott, szervesen egybekapcsolódhatott. Teret, melyben mindenféle találkozás létrejöhetett, teret, melyben távolságtartás és közeledés egyaránt lehetséges volt. Olvassa el Wilhelm Droste teljes cikkét a Budapesti Negyedben!

A megnyitót követő két napon a múzeumban minden a kávé körül forog. Pénteken szakmai napot tartanak gyakorló kávésok számára, barista-bemutatóval, konferenciával, szombaton pedig nyílt napra várják a látogatókat, akik belekóstolhatnak az "igazi" kávékba és cappuccinókba, és kipróbálhatják dédszüleink kedves kávéházi játékait is.

Megnyitó: febr. 15., csütörtökön 17.00
Köszöntőt mond Kiss Imre múzeumigazgató.
Megnyitja: Dr. Somody Imre, a Centrál Kávéház és Étterem tulajdonosa
Közreműködik: Guzsvány Zsuzsi (ének) és Czene Tamás (zongora)

Helyszín: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 1051 Szent István tér 15.
Látogatható: 2007. február 16. - 2007. május 10.
Kedd kivételével 11.00 - 19.00 -ig megtekinthető a kiállítás.

A kiállítást rendezte: Saly Noémi és Zeke Gyula