A színjáték befejeződött: 1956 szerepe az orosz hadtörténetben

Naivitástól mentesen a vasfüggöny árnyékában

Az előszó szerint `a Harmadik Birodalom veresége után nem maradt Európában olyan erő, amely megállhatott volna a gigászi szovjet hatalommal szemben. Messze nyugatra előretolva határait, a kommunista rendszer igényt formálhatott uralkodó szerepre az Óvilágban. Európa történelmében volt már ilyesmi. Amikor az orosz haderő Napóleon leverése után bevonult Párizsba, Oroszország Poroszországgal szövetségben, a politikai vákuumot kihasználva, uralkodó pozícióra tehetett szert a kontinensen.

Jóllehet Churchill állhatatosan javasolta Washingtonnak, hogy foglalja el Berlint, az Egyesült Államok hadserege azzal szórakozott, hogy délen vette üldözőbe az ellenséget, Európa szívét az oroszoknak hagyva. Az amerikaiak semmi különösebb jelentőséget nem tulajdonítottak a megszállási övezeteknek, úgy gondolták, hogy két évvel a háború bejezése után minden csapatot kivonnak. Akkor senki sem gondolta, hogy erre csak negyvenöt éve múlva kerül sor.`

A vasfüggöny eleje és vége

A kötet szerzője és összeállítója, Andrej Gorgyijenko az előszóban azt is megjegyzi, hogy Sztálin viszont "nem volt naív", jó előre megfontolta lépéseit, jól tudta, hogy hadserege nem vonul ki az elfoglalt területekről. "Ezek a területek - fejtette ki a neves hadtörténész - a Szovjetunió részeivé váltak, vagy bábállamokká a hitleri csatlósok mintájára. A Nyugatnak nem maradt más, mint védeni Ausztriát és Iránt, a többi országot sorsára kell hagyni."

Churchill 1946 márciusában tényként könyvelte el a "vasfüggöny" létét, majd George Kennan, Washington moszkvai nagykövete meghirdette a "szovjet birodalom féken tartásának" doktrínáját, egy évvel később Harry Truman, aki megelégelte a fokozódó szovjet terjeszkedést, megüzente a Szovjetuniónak a "hidegháborút". Moszkva elégedetten dörzsölte a kezét, hiszen a hidegháború meghirdetője egyértelműen "imperialistának" minősül. Az atomfegyver azután eldöntötte: a vele rendelkezők nem viselhetnek háborút egymás ellen.

A köztársaság kikáltása, 1946

A híres amerikai szovjetológus, Zbigniew Brzezinski, Carter elnök volt nemzetbiztonsági főtanácsadója hét fejezetre osztotta fel a hidegháborút. A könyv ezt a kronológiát alapul véve az 1953-1957 közötti harmadik szakaszt a következő megfogalmazásban interpretálja: "Sztálin halála után az Egyesült Államok átmenetileg magához ragadja a kezdeményezést. Az új szovjet vezetés eltávolodik az agresszió politikájától, de a békés egymás mellett élés lehetősége Budapest utcáin szertefoszlik a szovjet tankok dübörgésében."

Az 1945-ös Magyarországról Andrej Gorgyijenko forrásmegjelölés nélkül egyebek között az alábbiakat írja: "A szabad választásokon '45 novemberében a szociáldemokrata-kommunista koalíció a szavazatok mindössze 34 százalékát szerezte meg a kisgazdák 57 százalékával szemben. Miniszterelnök a kisgazdapárti Nagy Ferenc lett, de a belügyminisztérium a kommunista és 1933 óta NKVD-ügynök Nagy Imre kezébe került...."

1. Naivitástól mentesen a vasfüggöny árnyékában
2. Hatalmi harcok Moszkvában
3. Zsukov utolsó hadművelete
4. Maléter letartóztatása
5. A Vihar hadművelet