Fáskamraként használták a világháborús repülőgépet

A FIAT által gyártott G12-es szállító repülőgép maradványait egy Gencsapátiban élő férfi fedezte fel tudtán kívül a második világháború befejezése után a szombathelyi repülőtéren, ahol a légi harcok során elpusztult repülőgépek roncsai hevertek. Nagy mérete miatt úgy gondolta, hasznosítani tudja. Másnap ökrös szekéren hazavitte és a háza mögé tette le, ahol az elmúlt hatvan évben fáskamraként szolgált. Csak mostanság derült ki, hogy milyen ritkaságot őrzött, így `fáskamra` a napokban a szolnoki repülőmúzeumba került.

Nézze meg a tudósítást a Híradóban!

A FIAT G12 típusú szállító repülőgépet 1939-ben kezdték el tervezni. Az első megrendelőnek, egy olasz légitársaságnak olyan tizennégy személyes utasszállító kellett, amely alkalmas az Alpok átrepülésére. A prototípust 1941 májusában mutatták be. Már dúlt a második világháború, amikor kifejlesztették a G12 katonai szállító változatát is. Ebből az első gép 1942. november 21-én érkezett Magyarországra és Pápára, az ejtőernyős századhoz került. A G12-es 20,5 méter törzshosszal és 28,8 méter fesztávval rendelkezett. További adatai: a maximális felszálló súlya 15500 kg, legnagyobb sebessége 390 km/óra, csúcsmagassága 9500 méter. A motor teljesítménye 3x565 kilowatt volt.

Később a háború alatt további 12-19 darab került a légierőhöz, és szállító, illetve ejtőernyős-szállító feladatokat használták őket. 1944 október elején a gépeket az egyre erősödő légi támadások miatt Szombathelyre vonták össze. Az elővigyázatosság ellenére október 21-én a repülőket támadó amerikai 15. Légi Hadsereg P-51-es vadászgépei 6-8 gépet még a földön szétlőttek. A magyar légierő a megmaradt gépekkel ezt követően települt át Ausztriába.

A G12-es az a típus, amely a háború forgatagában szinte nyomtalanul eltűnt. Kutatásukat nehezíti, hogy a magyar gépek történeti dokumentumai hiányosak, ellentmondásosak. A most előkerült 3-4 méter hosszú törzsszekció szinte eredeti állapotú. Szerkezetileg nem bontották meg, így a törzskeretek és a hosszmerevítők a borítással együtt megmaradtak.

A lelet a repüléstörténet szempontjából azért különösen nagy jelentőségű, mivel a világon ebből a típusból egyetlenegy példány sem maradt meg, és eddig roncsdarabjáról sem tudtak a szakemberek.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma)