Kincset érő hangszerekből nyílt kiállítás

Zeneszerszám mágikus erővel

A zeneszerszámok kultúrtörténete az őskorig nyúlik vissza. Az antikvitás hangszereit már írott feljegyzések és képi ábrázolások is megörökítették. A zene a vallási szertartások elengedhetetlen részét jelentette, ugyanakkor az életöröm, a múlékony boldogság kifejezésére is alkalmas volt. A zeneszerszámokat mágikus erővel is felruházták: hangjaikkal űzték el a gonosz szellemeket, a dallamok közvetítő szerepet töltöttek be az égi és a földi szféra között.

Kis lant 1696-ból

Az európai kultúra évezredekre visszamenően rendkívüli hatalmat tulajdonított a muzsikának, a "múzsai művészetnek". Az ókori bölcselők, a középkori, majd humanista gondolkodók a zene világegyetemet mozgató erejéről értekeztek. Püthagorasz nyomán összefüggést láttak a zene, a csillagászat és a matematika törvényei között. A zenei skála hét hangját az ókorban is ismert hét planétának feleltették meg, s a világegyetem középpontja - azaz a Föld - körül forgó bolygók mozgását a zenei harmóniához hasonlították.

A Magyar Nemzeti Múzeum Hangszertára 200 év alatt figyelemreméltó kollekciót gyűjtött  össze. Az 1807-ben Miller Jakab Ferdinánd által kidolgozott gyűjtőkör alapján dolgozó szakemberek a magyar történelem kiemelkedő személyiségeinek hangszereit és a magyar, illetve magyarországi hangszergyártás és hangszerhasználat műzenei emlékeit rendezték egybe.

1. Zeneszerszám mágikus erővel
2. Szűzies virginálok és férfias zongorák
3. Fúvósok és vonósok, töröksíp nélkül