Kincset érő hangszerekből nyílt kiállítás

Fúvósok és vonósok, töröksíp nélkül

Nemessányi brácsája

A vonós hangszerek kiemelkedő darabja a legtehetségesebb XIX. századi magyar hegedűkészítő mesterhez köthető brácsa (avagy mélyhegedű). Nemessányi Sámuel (1837-1881)különleges műremekei Stradivari vagy Guarnieri hangszerek mintájára készültek.

A fúvós zeneszerszámok között a 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után elterjedt tárogató kultuszával ismerkedhetünk.  Sajátos hangjával jól képviselte a sanyarú évek hangulatát. A modern tárogatónak azonban nincs köze a XVII. században használt töröksíphoz. Maguk a sípok sajnos nem maradtak meg, így a nád milyenségéről nem rendelkezünk pontos ismeretekkel. Éles hangjának köszönhetően a katonai jelzőszerepen túl a fejedelmi és főúri udvarok is előszeretettel használták, főként ünnepi alkalmak idején.

Valódi kuriózumot képvisel a sétapálcába épített furulya, clarinetto, basszetkürt, vadászoboa, billentyűs kígyó (U alakban hajlított fém basszuskürt), szerpent, valamint a miniatűr zeneszerszámok, amelyeket Schunda Károly kapott cége alkalmazottaitól. A műremekek pontos másai az igazi, normális méretű hangszereknek, s magas mesterségbeli tudásról tanúskodnak.

A hangszerek 2006. július 9-éig várják a látogatókat.

1. Zeneszerszám mágikus erővel
2. Szűzies virginálok és férfias zongorák
3. Fúvósok és vonósok, töröksíp nélkül