Takáts Sándor

A budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1886-ban szentelték áldozópappá. Nyitrán és Budapesten gimnáziumban tanított, majd a magyar kormány megbízásából a bécsi udvari levéltárban dolgozott. 1903-tól haláláig a képviselőház levéltárosa volt. 1932. december 21-én hunyt el.

Fő kutatási területe a XVI-XVII. század volt. Levéltári forrásokra támaszkodva a mindennapok történetét tárta fel. Az MTA-nak 1906-tól levelező, 1925-től rendes tagja volt. Régi magyar kapitányok és generálisok című, 1922-ben megjelent művében szakirodalmi pontossággal és művészi igényű stiláris eszközökkel dolgozta föl többek között négy Veszprém megyei várkapitány - Thury György, Huszár Péter, Gyulaffy László és Erdődi Pálffy Tamás - életét.

Fő művei: A magyar gyalogság megalakulása, 1908; Régi magyar asszonyok, 1914; Rajzok a török világból, 1915 -1917; A régi Magyarország jókedve, 1921; Régi magyar kapitányok és generálisok, 1922; Magyar nagyasszonyok, 1926; A török hódoltság korából, 1928; Kémvilág Magyarországon, 1932; Bajvívó magyarok, 1956.

(Múlt-kor/MTI)