Merénylő anarchisták, büszke gyilkosok

"Logikát, észszerűséget ne keressünk az anarkisták eljárásában, mert anarkizmus nem csupán a jog és az erkölcs, de a józan ész határain is túl teszi magát. Ez az őrület a latin fajú népek közelében van leginkább elterjedve, ott gyűjti tanítványait, s ott szedi áldozatait. Ezen áldozatok kiszemelésében első sorban nem azt nézi, bűnös volt-e az illető, hanem minél magasabban álló férfiakat igyekeznek eltenni láb alól. A társadalom ellen érzett vad gyűlölet, minden létezőnek gyökeres kiirtása a cél, amely ezeknek a zavaros agyvelejű emberek elméjében kóvályog." (Pesti Napló 1897. augusztus 8.)

Az ideológia az 1800-as években közepén teljesedett ki, a szó a görög an arkhosz kifejezésből ered, melyet uralom nélkülnek lehet fordítani. Képviselői szerint semmi szükség az államra, hiszen az egyének közötti érintkezések során, kormányzati beavatkozás nélkül is természetes harmónia áll fenn. Ezért szorgalmazta minden olyan intézmény lebontását, amely a kényszerítés, a jogok egyenlőtlenségének elemét tartalmazza.

A köztudatban azonban az anarchista mozgalom (nem véletlenül és nemcsak a lejárató propaganda hatására) az erőszak, a terror fogalmával kapcsolódott össze. A XIX. század utolsó évtizedeiben és a századfordulón az anarchizmus követőinek jelentős része ugyanis céljai eléréséhez az egyéni merényleteket választotta eszközül, oly elborzasztó sikerrel, hogy a közvélemény az egész anarchizmust e merényletes irányzattal azonosította.

Pedig az anarchizmus hívei között lényeges eltérések voltak arra nézve, hogy milyen eszközökkel érhető el az új társadalom felépítése, miképpen valósítható meg a szabad ember ideálja. A francia Pierre-Joseph Proudhon például a gazdasági reformoktól és a nép felvilágosításától várta eszméi győzedelmét. Az orosz Mihail Bakunyin pedig - aki elvetette a magántulajdon jogosságát - azt hirdette, hogy a munkások szavazócédulák helyett csakis erőszakkal érhetik el céljukat. Az állammal szemben indokoltnak tartotta az erőszakos ellenállást, melynek megvalósítását a közrend megzavarásában és a befolyással bíró, prominens személyek meggyilkolásában látta.

A francia Jean Grave feltűnően érzelemmentes kommentárjában így fogalmazta meg a rombolás célját: "az erőszaktól mindössze azt várjuk, hogy elhárítson az útból minden akadályt." A lehetséges forgatókönyv szerint a felfordulás láttán a tömegek majd fellázadnak az államhatalom ellen, és világforradalom során egyszerűen elsöprik a régi rendet.

A cikk teljes terjedelmében a 2005. évfolyam decemberi számában olvasható!