Rajmund, VI.

Rajmund, VI. (szül. 1156. okt. 27. Franciaország - megh. 1222. aug. Toulouse [Franciaország]), Toulouse grófja 1194-től; kezdetben eltűrte az eretnek katharokat Languedocban, 1209-ben viszont csatlakozott az ellenük folytatott keresztes hadjárathoz, végül pedig a keresztes lovagok ellen harcolt saját birtokai védelmében.
V. Rajmund gróf fia, VII. Lajos francia király unokaöccse és I. Richárd angol király sógora volt. Minthogy sok eretnek alattvalójával türelmesen bánt, azt hirdették róla, hogy bűnrészes Pietro Castelnuovo pápai legátus meggyilkolásában, aki a katharokkal szembeni fellépésre sürgette őt. A legátus halála (1208. jan. 15.) után III. Ince pápa meghirdette a keresztes hadjáratot, amelyhez (talán vezeklésül) Rajmund is csatlakozott. A többi keresztes lovagot (többségükben déli földbirtokokra áhítozó észak-franciákat) Simon de Montfort vezette, és Rajmund arra kényszerült, hogy megvédje földjeit velük szemben. Toulouse közelében, a muret-i csatában, 1213. szeptember 12-én Simon vereséget mért Rajmundra és II. Péter aragóniai királyra (aki egy későbbi házasság révén Rajmund sógora lett), és a negyedik lateráni zsinat 1215-ben neki adományozta Rajmund grófságát.
Rajmund azonban aragóniai segítséggel 1217 szeptemberében visszafoglalta Toulouse városát, majd visszaverte Simon ostromát (aki 1218. jún. 25-én esett el a város közelében), és legtöbb földjét is visszaszerezte hirtelen bekövetkezett halála előtt.