Kádár halála, Nagy Imre rehabilitálása

A rendszerváltás jelképei

A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án Nagy Imrét, az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett miniszterelnökét és mártírtársait felmentette az ellenük 1958-ban emelt hamis vádak alól. A Nagy Imre per vádlottjai a miniszterelnökön kívül Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József és Vásárhelyi Miklós voltak. A bíróság megsemmisítette a Donáth Ferenc, Tildy Zoltán, Kopácsi Sándor és Jánosi Ferenc ügyében hozott korábbi ítéleteket is.

A mártírok ünnepélyes újratemetésére pár héttel korábban, 1989. június 16-án került sor az Új Köztemető 301-es parcellájában, miután a Hősök Terén 250 ezer ember búcsúzott a törvénytelenül kivégzettektől.

Különös, jelképes egybeesést produkált a sors: ugyanazon a napon halt meg a korszak emblematikus vezetője, Kádár János, amelyen rehabilitálták az 56-os hősöket. Kádár alig pár órával élte túl Nagy Imréék ítéleteinek megsemmisítését. A kormány Kádár halála alkalmából országos gyászt rendelt el.

Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése, majd rehabilitálása a magyar rendszerváltás legfontosabb jogi és szimbolikus aktusai közé tartoznak. Göncz Árpád - akkor a Történelmi Igazságtétel Bizottság tagjaként - kulcsszerepet játszott a temetés előkészítésében. A következőkben egy 1999-es, a 10 évvel korábbi eseményeket felelevenítő interjúból közlünk szemelvényeket.

1. A rendszerváltás jelképei
2. Nem volt hátraarc: Göncz Árpád az újratemetésről
3. Kádár-életút I.
4. Kádár-életút II.