Egykori és mai művésztelepek

Nagybányai festők

A magyarországi művésztelepek archetípusa kétségtelenül Nagybánya. Alapos és szerteágazó irodalmából tudható, hogy a város már a társaság (Hollósy Simon müncheni tanítványai) esetleges érkezésének hírére komoly anyagi támogatást szavazott meg: Virágh Béla aljárásbíró negyven művésznek az országhatártól ingyen vonatjegyet, ideiglenes műtermet ajánlott fel, és azt, hogy ha Hollósy hajlandó hosszabb időre szerződni (ekkor még csak nyaranként működő szabadiskoláról volt szó), akkor nagyobb műtermek is épülnének. A hely kiválasztásában döntő szerepet játszott, hogy Thorma János és Réti István is Nagybányán élt (Réti itt is született), Virág Béla pedig a baráti társaságukhoz tartozott. A viszonylagosan jó anyagi helyzetben lévő bányavárosban hamar otthonra lelt a nemzetközi festőtársaság, nyaranta olykor csaknem száz művész fordult meg a telepen, Hollósy távozása után, 1902-ben pedig hivatalosan is létrejött a Nagybányai Szabad Festőiskola Ferenczy Károly, Thorma, Réti és Iványi Grünwald Béla irányításával.

Az intézményesülés újabb állomása – Iványi Grünwald Kecskemétre való távozása után – az ekkor létesült Nagybányai Festők Társasága, a város pedig, látván, hogy milyen könnyű a vezéregyéniségeket elcsábítani, gyorsan felépítette a korábban beígért, téli tartózkodásra is alkalmas műteremházat. Trianon után, elsősorban Thorma állhatatosságának köszönhetően, a szabadiskola – egy darabig – független tudott maradni, ám az új országhatár számos művészt tartott távol Nagybányától, akik az egyszerűség kedvéért maradtak a csonka-magyarországi plain airnél. 1927-ben a festőiskola, 1937-ben a társaság oszlott fel. A világháború után – az itthoni viszonyokkal teljesen parallel – szakszervezeti formában próbált továbbműködni az iskola, később pedig a romániai állami művészeti oktatás részévé vált.

A kolónia műtárgyhagyatékának a köz számára való gyűjtésére hamar esély kínálkozott, mivel Schönherr Gyula történész-könyvtáros jóvoltából 1899-ben megalakult a Nagybányai Múzeum Egyesület, 1904-ben pedig megnyílt a múzeum, igaz, a műtárgyállománynak csak apró hányadát tették ki a képzőművészeti alkotások. A művek tudatos gyűjtése évtizedekkel később kezdődött meg: Maderspach Viola (egykori Aba-Novák-tanítvány, az 1960-ban létrejött képzőművészeti osztály vezetője) kezdeményezésére jelentősen gyarapodott a gyűjtemény, az 1968-tól megyei fenntartásban működő Máramaros Megyei Múzeum (előtte tartományi fenntartásban Nagybányai Tartományi Múzeum) Nagybányai Képtára 1971-ben önállósult.

A vásárlások mellett elkobzással, a magángyűjtemények államosításával is jelentős gyarapodásra lehetett szert tenni, kelet-európai sajátosság gyanánt. A 2007–2008 fordulóján a szentendrei MűvészetMalomban rendezett tárlaton kiállított művek java része ennek a múzeumnak a gyűjteményből érkezett. Ma ez az intézmény a budapesti Magyar Nemzeti Galéria után a második legnagyobb nagybányai képanyaggal rendelkező közgyűjtemény, abban viszont egyedülálló, hogy állománya ideköthető klasszikus kortárs és kortárs anyaggal is gazdagodott, gazdagodik, Thorma, Réti, Ziffer, Ferenczy Valér, Mikola András és mások mellett többek között Vida Géza, Erdős I. Pál, Traian Moldovan képeivel.

A képtár gyarapodása töretlen, egy 2009 nyarán született közlemény szerint a megelőző hónapokban 15 művet tudtak vásárolni árveréseken, 2007-ben 71, 2008-ban pedig 36 festmény került a képtárba, többnyire adományozók jóvoltából, de 2008-ban vásároltak budapesti és miskolci tulajdonosoktól is. 2009-ben 40 ezer lej állt a képtár rendelkezésére, amit vásárlásra tudtak elkülöníteni, ebből az összegből 13-14 mű is kijöhet, tájékoztatták akkor a közvéleményt a múzeum vezetői.

Kisebb számban, de jelentős alkotásokat őriz a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a sepsiszentgyörgyi és a nagyváradi képtár is (Murádin Jenő kolozsvári művészettörténész szíves közlése), ezek közül a marosvásárhelyi az egyik első erdélyi múzeumi gyűjtés, ami a Nagybányán készült művek megőrzésére irányult: a sajtó megemlékezett a Bernády György polgármester nevéhez fűződő képtáralapítás (1913) és a Trianon után kint rekedt magyarországi múzeumi letét sorsáról a MűvészetMalomban rendezett kiállítás idején.

A művésztelep kultusza – helyben is, nem csak Magyarországon – töretlen. Ennek bizonyítékául nemcsak a képtár szorgalma, hanem a rendszerváltás után létrejött Nagybányai Tájképfestő Telep megalapítása is szolgálhat, amely szabadiskolaként működik az egykori nagybányaiak szellemében. Már csak ezért is egyik rendszeres programjuk a Nagybányai Képzőművészeti Napon a hajdani festőművészek sírjainak meglátogatása – már akit Nagybányán hantoltak el.

1. Művészcsoportok sokasága
2. Nagybányai festők
3. A szentendrei művésztelep
4. Szolnoki művésztelep
5. A kecskeméti lehetőségek
6. A gödöllői művésztelep
7. A hódmezővásárhelyi művésztelep és Nyergesújfalu

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2021

• A popzene és a politika az 1980-as és 1990-es években
• Holländer Margit lágerélményei
• Göring, az élvhajhász náci
• A középkori élet hét legkülönösebb veszélye
  
• A két Karátsonyi-kastély Beodrán
• A magyar könnyűzene az 1980-as években
• Az indián fogságnaplók üzenete
• Szendrey Júlia világai
• Vacsoraversenyek az 1930-as évek Budapestjén