A tálibok: diákcsíny a sivatagban

A diákok, azaz a tálibok 1994-ben jelezték, hogy ők is beleszólnának az afgán polgárháborúba. Az első sikerekeiket már 1994. novemberében elkönyvelhették, amikor Kandáhár városát elfoglalták. Azóta ez az ősi afgán város immár szimbolikus jelentőséggel bír, ide helyezte ugyanis székhelyét a tálib vezér, Mohammed Omar mullah is. Az iszlám fundamentalizmustól erősen áthatott csoport vezetői a pakisztáni afgán menekülttáborok vallásos iskoláiban ( medreszeiben ) tanult fiúk közül kerültek ki. Gerillacsapataik pedig 1995 februárjában már Kabul előtt álltak. A kormányerők akkor még sikerrel verték vissza a felkelőket, így a tálibok kénytelenek voltak más taktikát választani. Egyedül ugyanis nem megy. A szponzor szerepét kezdetben a szaúd-arábiai fundamentalisták és a pakisztáni titkosszolgálat töltötte be. Később az egyre inkább virágzó kábítószer-keredeleskedelemből önállósította magát a tálib vezetés. Tulajdonképpen a tálib gazdaság egyetlen müködő ágazata mind a mai napig a kábítószertermelés. (Ma is egy két évvel ezelőtt vásárolt Boeing-géppel szállítják a környező országokba a drogot. Az ebből befolyó pénzből élelmiszert és fegyvert vásárolnak.) A hatalomhoz vezető úton tehát szövetkezniük kellett a többi felkelő csoporttal. Egy év múlva, 1996 nyarán aztán bevették Kabult. Az ENSZ-misszió területére menekült korábbi vezetőt, Nadzsibullahot kihurcolták onnan, majd felakasztották. A tálibok rövid időn belül szinte az egész országot uralmuk alá vonták, korábbi szövetségeseikkel pedig leszámoltak. A "diákok" hatalomra jutásában Pakisztánnak jelentős szerepe van. A szomszédos állam azonban melléfogott, mert egy remélt gyenge állam helyett egy szigorúan vallási alapon szerveződött ország született, amely egyre több követőre talál Pakisztánban is. A törzsi szokásjog felülemelkedik a Korán szavain, a nők taníttatását pedig luxusnak tartják, így Afganisztánról nem mondható el, hogy a feministák Mekkája lenne. Az oktatásban midössze 12 éves korukig vehetnek részt a gyengébb nem képviselői. Természetesen a tálib vezetés gondosan ügyel arra, hogy a vallási tantárgyak képezzék az oktatás gerincét. Az élet többi területén is kegyetlen rendszabályokkal terrorizálják a nőket. Nem ülhetnek taxiba, nem sétálhatnak egyedül az utcán, öltözködésükben a test minden felületét eltakaró, egyszínű burqát kénytelenek viselni. Azonban nem csak a nők életét szabályozzák. A férfiaknak kötelező a szakállviselet, a gyerekek nem játszhatnak nyilvánosan, a háztartásokban tilos a tévé, video és egyáltalán minden olyan dolog, amely - nyugati szóhasználattal élve - a szórakozással hozható összefüggésbe. A Nagy Testvér gondosan figyel mindenre és mindenkire, így a tálib vezetés sem nélkülözheti azokat az elnyomást fenntartó intézményeket, amelyek már nevükben is ördögiek: így az Erény Terjesztésének valamint a Bűn Megakadályozásának Minisztériumát. A bírósági tárgyalások gyorsak és teljességgel kiszámíthatatlanok, általában a sáriát veszik alapul, de gyakran előfordul, hogy a "bíró" saját belátása szerint a joggyakorlatot - bizonyíték nem szükséges, elég a gyanú - teljesen figyelmen kívül hagyva hozza meg az ítéletet. Fellebezésnek helye nincs, a büntetést azonnal végrehajtják. Elég csak néhány példát említeni. A tolvajnak lopás esetén levágják a kezét. Ha netán újra tetten érik, akkor az egyik lábának elvesztésével kell kalkulálnia. A házasságtörőket megkövezik, a homoszexuálisokra falat döntenek, a gyilkosokra pedig agyonlövés vár - kivéve ha megegyezik az áldozat családjával a vérdíjban. Vallási ideológiájuk nem isten szavára (Korán) épül, hanem a pastu szokásjogra. Hittudósaik (a mullahok) vallási előképzettsége hiányos. Legtöbbjük bizonyítványt csupán az elemi iskolából kapott.