A férfi, aki kitalálta a Marsot

Megelőzte a sci-fi írókat is

Május 25-én, ha minden jól megy, idegen test landol majd a vörös bolygó északi pólusán, feladata életre utaló nyomokat keresni a Mars felszínén. `Ha szerves vegyületeket találunk a Marsról küldött talaj- és jégmintákban, az növeli az élet létezésének valószínűségét a bolygón` -mondja Samuel Kounaves professzor, a NASA Főnix-expedíciójának vezető kutatója.

Ez a remény nem újkeletű. A 19. században Percival Lowell egész életét és vagyonát arra tette fel, hogy bebizonyítsa: a Marson igenis van élet. Lowell távcsőn keresztül tanulmányozta a bolygót, és csatornák egész hálózatát vélte felfedezni rajta. Ebből arra következtetett, hogy kell lennie ott valamilyen intelligenciának, amely képes csatornák építésére. 1895-ben könyvben is megjelentette elméletét, és több cikket is írt róla. Rendkívül híres és népszerű lett. Megnyerő külseje és karizmatikus személyisége csak fokozta a hatást. Lowell teljesen elbűvölte a közönséget. A maga korában olyan volt, mint később a neves Carl Sagan. Bár a tudomány képviselői kevésbé voltak elragadtatva nézeteitől, Lowell nem hagyta magát eltántorítani a marslakókba vetett hitétől.

Lowell 1855. március 13-án született Bostonban, jómódú arisztokrata családban. Ősei az angliai Bristolból érkeztek az Újvilágba, ahol a család joggal, üzlettel és művészetekkel foglalkozott. Percival nevelése a hagyományos utat követte, de az ifjú kitűnő képességeivel már korán felhívta magára a figyelmet. Miután a Harvardon diplomát szerzett, és visszatért európai útjáról, a családi vállalkozásban kezdett dolgozni. A textilgyárak működéséhez rengeteg vízre volt szükség, amelyekhez csatornákat kellett építeni.

A fiatalember Boston legkívánatosabb vőlegény-jelöltjének számított, de mégsem volt boldog. Eljegyezte magát egy bostoni lánnyal, de végül felbontotta az eljegyzést. Ruháit londoni szabók készítették, imádta a bort, az alkoholtilalom nagy ellenzője volt. Görög és latin klasszikusokat olvasott, és szerette a detektívregényeket. Rajongott a lovaspólóért. Saját birtokán azonban zsarnokként ismerték. 1882-ben hallott először Japánról, amely akkoriban legalább olyan távolinak és titokzatosnak számított, mint a Mars. Elhatározta, hogy odautazik. Az ottani élményeiről három könyvet is írt, valamint fotóalbumot jelentetett meg Koreáról.

Amikor a Távol-Kelet varázsa már fakulni kezdett, kezébe kerültek az olasz Giovanni Schiaparelli és a francia Camille Flammarion csillagászati írásai. Schiaparelli nevezte a Mars felszínén lévő képződményeket először csatornáknak. Ezek hatására Lowell érdeklődése a csillagászat felé fordult. Először még a gyermekkorában kapott távcsövön át kémlelte az eget. Később már komolyabb teleszkópokkal folytatta az égbolt tanulmányozását. 1894-ben erre különösen kedvező alkalom kínálkozott, hiszen a Mars és a Föld közötti távolság ekkor kisebb volt. Az arizonai Flagstaffban építette fel obszervatóriumát. Élete hátralevő részét főleg itt töltötte, távol Bostontól. Kertjéből és a környező hegyekből különleges növényeket küldött Charles Sargent professzornak az Arnold Arborétumba. Gyakran látta vendégül a barátait, és gyakran idegeneket is.

A Marsról írt könyve 1895-ben jelent meg, amikor a Földön is nagy csatornaépítések folytak. A Szuezi-csatorna csak nem sokkal korábban készült el, a Panama-csatornát pedig akkor építették. Lowell tehát lelkes rajongókra talált. Nem érdekelte a tudósok gúnyolódása és kritikája, képzeletében megszületett egy utópikus társadalom a Marson, ahol még az árnyéka sem jelenik meg az akkori Amerikát foglalkoztató problémáknak.

1897-ben Lowell idegösszeroppanást kapott. Családja ápolását egy hónapig bírta, majd Bermudára, később pedig Dél-Franciaországba utazott, hogy felgyógyuljon. 1901-ben visszatért flagstaffi birtokára, és folytatta csillagászati megfigyeléseit. 1906-ban jelent meg második könyve a vörös bolygóról "Mars és csatornái" címmel. 1908-ban megnősült. Felesége belsőépítész volt, mézesheteiket Londonban töltötték, ahol egy léghajón felszálltak a Hyde Park fölé, hogy Lowell légifelvételeket készíthessen az ösvényekről. Még ebben az évben megjelent harmadik és egyben utolsó könyve "Mars az élet otthona" címmel. Aztán csillagvizsgálójában figyelme egy új téma felé fordult: úgy vélte, hogy van egy kilencedik bolygó a Neptunon túl, amelyet "X bolygónak" nevezett.

Közben a Mars, mint irodalmi téma egyre népszerűbb lett. A 20. század elején George du Maurier, H.G. Wells és Edgar Rice Burroughs műveivel megszületőben volt a tudományos fantasztikus irodalom. Lowell ennek ellenére már csak az X bolygóval foglalkozott, amelyet azonban soha sem talált meg. 1916. november 12-én halt meg agyvérzés következtében. Sírja a "Mars dombon" egy csillagvizsgálót formáló mauzóleumban van. 14 évvel később, 1930-ban aztán a Lowell Obszervatórium bejelentette, hogy megtalálta Lowell X bolygóját, amelyet Plutónak neveztek el, és amit azóta már visszaminősítettek törpebolygóvá.

1. Megelőzte a sci-fi írókat is
2. Csatornák a Marson