Kivételezett zsidók kerülhettek Adolf Eichmann listájára

A kórház titkai még ma is rejtélyesek

A többi B listás esetről még ennyit sem tudunk. Visszaemlékezéseiben Lilli Ernsthaft általánosságban megemlíti, hogy a rabok között több híresség is volt. Néven csak néhányukat nevezi, például Ludwig Katzenellenbogent, aki a világhírű Tilla Durieux színésznő harmadik férjeként híresült el. A pár még a háború előtt Svájcba menekült, majd Jugoszláviában telepedett le. Katzenellenbogent azonban visszavitték Németországba, ahol a zsidó kórházba került. Ernsthaft azt írja, hogy a város bombázása alatt `szerelmi szolgáltatásokat` nyújtott neki. Egy másik híres név Theodor Wolff, zsidó származású szerkesztőé, aki 1933 előtti náciellenes írásai miatt kivívta Göbbels gyűlöletét, letartóztatása után mégis a kórházba került, nem pedig egy halálvonatra.

A bújkálás utolsó napjai és a orosz felszabadítók tombolása hagyta talán a legmélyebb sebeket. Hilde Kahan szerint mindenki azt hitte, hogy meg fog halni. A német rádiók még mindig a győzelemről harsogtak, és voltak, akik még mindig hittek nekik.

Lustig, a kórház igazgatója azonban a szökést tervezte. Amikor az oroszok megérkeztek, már sehol sem volt. Egyesek szerint megmenekült, mások úgy vélik, hogy valamelyik szövetséges kórházban talált munkát. Néhány beszámoló szerint az oroszok elfogták. Bizonyítani egyik állítást sem lehet. A legvalószínűbb, hogy feljelentették, és kollaboránsként agyonlőtték. Halála sokak számára megkönnyebbülést jelenthetett, hiszen ő volt az egyetlen, aki részletes információkkal szolgálhatott volna a kórházról, és a foglyokról.

Adolf Eichmannt sohasem kérdezték a kórházról, mert jeruzsálemi perében a témát csak mellékesnek tekintették a zsidók kiirtásának vádjával szemben. A túlélők közül csak kevesen tudják, milyen szerepet is játszott a kórház a nácik kezében, a többség pedig eltökélte, hogy az utánuk jövő generáció soha sem tudhatja meg túlélésük igaz történetét.

A háború után Aenne és Manfred Pahl újra együtt éltek, és művészeti munkájukban találtak vigasztalást. Manfred naplója egyetlen sort sem tartalmaz a háborús évekről. Aenne-ről is csak ennyit írt: "Nem volt ellensége, csak a nácik, akik ellenséggé nyilvánították, nem személy szerint, hanem ami még rosszabb azért, mert egy másik faj képviselője volt."

A zsidó kórház és a 800 túlélő története továbbra is rejtély marad. Annyi azonban bizonyos, hogy meggyilkolásukat náci parancsra késleltették. Ha az oroszok nem akkor érték volna el Berlint, amikor tették, akkor ezek az emberek gázkamrákban végezték volna. Hitler megoldása ugyanis mindig "végső" volt, csak a vég időpontja nem volt egységes. 

1. Patyomkin kórház a Birodalom fővárosában
2. Örültek a deportálásnak
3. Kik és miért voltak kiváltságosok?
4. A kórház titkai még ma is rejtélyesek