Kétségbe vonták Shakespeare szerzőségét

A dokumentumoktól az öntömjénezésig

A híres színész és színpadi rendező, Sir Derek Jacobi és Mark Rylance, a Globe Színház korábbi művészeti igazgatója nemrég hivatalos nyilatkozatban adtak hangot kétségeiknek. Új bizonyítékok ugyan nem kerültek elő, de a Brunel Egyetem Shakespeare mesterképzése miatt újra fellángolt a régi vita. A probléma Stratford-upon-Avonig nyúlik vissza, ahol valóban született egy William Shakespeare nevű férfi, aki Londonban színészként kereste a kenyerét. A kérdés azonban az, hogy ez a Shakespeare megegyezik-e a Hamlet, Rómeó és Júlia, valamint a Lear király szerzőjével. A BBC cikke alapján megmutatjuk, hogy a két tábor szerint milyen érvek szólnak az elmélet ellen és mellett.

A történelmi dokumentumok kérdése

Ortodoxok: `Onnan tudjuk, hogy a stratfordi William Shakespeare írta William Shakespeare műveit, mert ez a név olvasható a művek nyomtatott kiadásain. Ezenkívül élete során számos más ember is neki tulajdonította ezeket a műveket, semmi bizonyíték nincs arra, hogy bárki kételkedett volna a szerző személyében, vagy az irodalmi körökben bárki mást illettek volna ezzel a névvel. A kor többi drámaírójáról és költőjéről is pontosan ugyanilyen bizonyítékokkal rendelkezünk` - állítja David Kathman, chicagói kutató, aki saját weboldalt nyitott a kérdésről.

"Rengeteg hiteles bizonyíték - címlapok, színdarabok, költemények különböző kiadása - szól arról, hogy egy William Shakespeare nevű férfi írta a műveket. Sok szerző hivatkozik rá" - mondja Kate Rumbold, a Shakespeare Intézet munkatársa.

Kételkedők: "Semmi sem bizonyítja a stratfordi Shakespeare kapcsolatát az írással. A kor minden más írójának esetében vannak feljegyzések és bizonyítékok arra nézve, hogy írással foglalkoztak. Shakespeare-ről, az íróról, azonban semmilyen bizonyíték nem maradt fenn. Egyetlen kézirata sincs meg, és semmilyen levelezésnek nem maradt nyoma. Egyetlen feljegyzés sincs arról, hogy íróként dolgozott volna, ellenben mintegy 70 irat említi színészként vagy pénzkölcsönzőként" - állította William Leahy, a mesterképzés vezetője.

"A korszak többi szerzőjével ellentétben egyetlen kézirat sem maradt fenn Shakespeare saját kézírásával. Semmilyen irodalmi természetű dolgot nem ismerünk, ami összekapcsolhatná a Stratfordban született Williamet a 'Shakespeare-művek' szerzőjével" - állítja Matthew Cossolotto, a Shakespeare Oxford Society elnöke.

Az egyetemi képzettség hiánya

Ortodoxok: "Tisztázni kell néhány kérdést Shakespeare családi hátterével kapcsolatban. Shakespeare nem számított szegény közembernek. Apja Stratford, a kor virágzó mezővárosának polgármesteri tisztségét töltötte be. Shakespeare megfelelő családi háttérrel rendelkezett, a stratfordi középiskolában pedig intenzív és alapos oktatásban volt része. Valójában kevés nemesnek sikerült irodalmi sikereket elérnie, de a Shakespeare-éhez hasonló képzettséggel rendelkezők, mint például Ben Johnson, rögtön sikeressé váltak" - állítja Stuart Hampton-Reeves, a brit Shakespeare Szövetség vezetője.

Kételkedők: "Származásától függetlenül lehetett jó neveltetése és rendkívüli tudása, de semmilyen feljegyzés nem utal erre. Járhatott a stratfordi középiskolába, de bizonyíték nincs rá, és ha járt is, az mindössze hat évig tartott. A színdarabokban megmutatkozó tudásszint nem jelenti azt, hogy arisztokrata származásúnak kellett lennie, sokkal valószínűbb, hogy a művek egyetemi végzettségű tollforgatók kezéből kerültek ki" - véli Leahy. "Semmilyen bizonyítékkal nem rendelkezünk arról, hogyan szerezte meg a stratfordi William azt a nyelvi és kulturális tudást, amely a 'shakespeare-i' művek megírásához kellett" - állítja Cossolotto.

Sehol nincs utalás a saját életére

Ortodoxok: "Londoni közönségnek írt, nem a stratfordinak, ezért olyan témákat választott, amelyek a fővárosiak számára voltak érdekesek. Nem lehetett napi témákat érinteni, társait gyakran éppen emiatt letartóztatták, ahogyan ő maga is majdnem börtönbe került. A darab cselekményének Itáliába vagy Veronába helyezésével elkerülhette a cenzúrát. Műveiben megtalálható jónéhány személyes utalás is: A makrancos hölgy helyszíne Warwickshire-re utal, A windsori víg nőkben pedig találunk egy Anne és egy William nevű szereplőt" - álítja Hampton Reeves.

Kételkedők: "Különös, hogy egyetlen utalás sem történik szülővárosára, de 13 darab játszódik Itáliában. Az is furcsa, hogy végrendeletében egyetlen könyvet sem említett meg, lányai pedig írástudatlanok voltak. Érthetetlen, hogy a könyvek és a tanulás szerelmese ennyire elhanyagolta lányai nevelését. Rengeteg időt töltött Londonban, és ez tökéletes lehetőséget biztosított volna számára a családjával való levelezésre, de ennek nincs nyoma" - mondja Leahy.

1. A dokumentumoktól az öntömjénezésig
2. A kora újkori kivagyiság, avagy a több szerző kérdése