Örökségvédelmi példakép lehet a megújult Hiemer-ház

Szerencsés helyen álló épület

Székesfehérvár egyike a legrégibb magyar városoknak. Hajdanán a koronázásokon kívül itt zajlottak a királyi esküvők és temetések is. Hangulatos belvárosában számtalan műemlék tanúskodik a gazdag történelmi múltról. Közülük is talán a legismertebb a magyar királyok temetkezési helyéül szolgáló bazilika romja. Ezúttal a város épített örökségének másik gyöngyszemét, a Hiemer-házat mutatjuk be.

A felújítás előtt

Az épület történetéről írt tanulmányában Cservenkai Judit különösképp szerencsés körülménynek tartja, hogy a ház a városközpontban, ám mégis a nagyszabású építkezésektől (királyi palota, bazilika) távol épült. A megtalált középkori alapok (pincék, alapfalak, valamint a városi erődítés alapozása) a tatárjárás utáni időkre keltezhetők. Ezek a házak minden bizonnyal kereskedelmi-, vagy raktárfunkciót tölthettek be, ugyanis Fehérvár országos vásárai a tömbhöz közeli piactéren zajlottak. Cservenkai a Jókai utcáig tartó nyugati házrésznek is vásárcsarnok funkciót tulajdonít. Székesfehérvár leghosszabb középkori épületét végül egy barokk ház építése miatt kellett elpusztítani, de a tömb jellege, beépítettsége később sem változott sokat.

A Hiemer-házat először 1688-ban említik: Antonio Caraffa osztrák lovassági tábornok ekkor foglalta vissza a várost a törököktől, és ekkor került sor a lerombolt épületek újjászentelésére. Mai formájában a XVIII. század második felében épült ki, az egymáshoz kapcsolódó szárnyak gyakorlatilag egyszerre készültek el. A házegyüttes teljes neve Hiemer-Font-Caraffa ház. A Font (eredetileg Pfund) család kereskedelemmel foglalkozott, míg a Hiemerek a hentes és mészáros mesterséget űzték. A Hiemerek főbírót is adtak a XVIII. században a városnak.

1. Szerencsés helyen álló épület
2. A végromlástól a tündöklésig