50 éve halt meg Emil Nolde német festő

Indulatfestészet magasfokon

Nolde 1926-tól visszavonultan élt az Északi tenger partján, misztikus vonzalommal a komor táj iránt, ezt tükrözi Mocsaras tájképe. 1916 utáni képeinek tónusa hűvösebb, mint a korábbiaké, de virágainak ragyogása változatlan (Piros pipacsok). Sok grafikát készített, főleg fametszeteket, ezek nyers fekete-fehér kontrasztja emlékezetes. Legismertebb ilyen műve a Próféta. Harsány, kontrasztokban gazdag akvarelljeit és olajképeit szenvedélyes ecsetkezelés jellemzi. A színek szinte zenei összhangzása teremti meg a tárgyi világot és indokolja annak szerepeltetését, e műveit indulatfestészetnek is nevezik. Nolde színei tisztaságukat és intenzitásukat tekintve fauvisták, de alkalmazásának célja más, az expresszionistáknál a szín a láthatatlan belső tartalom szimbóluma.

Az utolsó vacsora

Bár Nolde korábban rokonszenvezett a Nemzetiszocialista Párt törekvéseivel, a nácik hatalomátvételük után művészetét dekadensnek és "elfajzottnak" minősítették, elérhető műveit megsemmisítették. Ezután kisméretű, általa "megfestetlennek" nevezett képeket készített: Kora reggeli csapongás (1940). Róla mintázta egyik regényhősét Max Ludwig Nansen néven Németóra című művében Siegfried Lenz. A nagy német író 1968-ban megjelent akotásában - a valóságnak megfelelően - Nansen-Nolde a nácik elől bujkál, és egy rejtekhelyen él.

Nolde a II. világháború után már inkább csak régi témáit dolgozta fel. Utolsó Önarcképe (1947) őrzi élénk ecsetkezelését, de tükrözi a 80 éves művész kiábrándultságát is.

Nolde néhány maszkja és déltengeri útja után keletkezett festménye már az absztrakció határán jár, de bármennyire is eltorzította a valós tárgyakat és eltért a természetes színektől, mégsem szakadt el végleg a valós motívumoktól, s nem tágított piktúrájának alapvető humanisztikus céljaitól sem. Vérbeli kolorista volt, ez főleg dinamikus, felfokozott színhatású akvarelljein érzékelhető. Jellemzőek nagyszabású, vallási témájú és általános emberi mondanivalójú, szimbolikus célzatú képciklusai is: Pünkösd (1909), Jelenetek Jézus életéből, Maria Aegyptica legendája (1912), Ha nem lesztek olyanok, mint a kisdedek (1929), József elmeséli az álmát. Utolsó vacsorája zsúfolt kivágású kép, nincs is rajta valamennyi apostol, Jézus alakján kívül szinte csak arcokat láttat.

Nolde Önéletrajza 1931-ben Berlinben jelent meg, hatása hazai művészeink közül Vaszary Jánosnál mutatható ki. Seebülli háza 1957 óta múzeum.

(Múlt-kor/MTI-Panoráma, Sajtóadatbank)

1. A vallásos bűntudat festője
2. Indulatfestészet magasfokon