Saját hazájában is vonakodtak elismerni Jesse Owens kimagasló teljesítményét

Jesse Owens (jobbra) és Luz Long távolugrók a berlini olimpián

Owens, akinek nagyapja még rabszolgaként dolgozott, az alabamai Oakville-ben látta meg a napvilágot, s szüleitől a James Cleveland nevet kapta.

Kilencéves korában a család a jobb élet reményében északra költözött, s amikor az iskolában az új tanító nevét kérdezte, így válaszolt: „J. C.”. Ezt a tanárnő a fiú déli akcentusa miatt Jesse-nek értette, s a név ráragadt, végül már ő is ezt használta.

A család nehéz anyagi helyzete miatt sokféle munkát kellett elvállalnia, dolgozott zöldségszállítóként, rakodómunkásként és cipészinasként is. Ekkortájt fedezte fel, mennyire élvezi a futást, s szerencséjére középiskolai tanára is arra bíztatta, vegye komolyan a tehetségét, sőt, még azt is megengedte, hogy tanítás előtt az iskola pályáján gyakoroljon.

A levegőben is Jesse Owens volt az úr, ő ugrotta át először a 8 méteres álomhatárt

Owens sportkarrierje 1928-ban indult, amikor a középiskolások országos bajnokságán két világcsúcsot is felállított – egyet magasugrásban és egyet a távolugrásban –, a bajnokságot három egymást követő évben nyerte meg. Végzős diákként új középiskolai rekordot ért el, a 200 métert 20,7 másodperc alatt robogta végig, 100 yardon (91 méter) pedig beállította a 9,4 másodperces világrekordot.

Kiváló eredményei miatt válogathatott az egyetemek között: választása végül az Ohiói Egyetemre esett, mert apja biztos állást kapott a városban. Owens 1935-ben és a következő évben is négy aranyérmet szerzett az egyetemi bajnokságon, az első alkalommal 45 perc alatt három új világcsúcsot állított fel, majd beállított egy negyediket is.

A távolugrás történetében ő ugrotta elsőként túl a nyolcméteres álomhatárt, 813 centis eredményét huszonöt évig nem tudták túlszárnyalni. A bőrszínéből fakadó diszkrimináció miatt nem lakhatott és utazhatott együtt a versenyekre fehér sportolótársaival, ösztöndíjat sem kapott, így éjszaka részmunkaidőben mozgólépcső karbantartóként, pincérként, benzinkutasként és könyvtári raktárosként dolgozva teremtette elő a pénzt tanulmányaira.

Owens 1936-ban bekerült az amerikai olimpiai csapatba, így elindulhatott a berlini olimpián. A játékokat Hitler a német sportolók felsőbbrendűsége és a náci Németország erejének demonstrálására akarta felhasználni, de Owens keresztülhúzta számításait.

Az amerikai atléta négy számban is diadalmaskodott: a 100 méteres síkfutást 10,3 másodperc alatt, a 200 méteres síkfutást 20,7 másodperc alatt teljesítette, a távolugrásban 807 centimétert ért el és tagja volt a 4x100 méteres győztes váltónak is. (Hasonló teljesítményre csak majdnem öt évtizeddel később, az 1984-es olimpián volt képes Carl Lewis.)

Owens győzelmei megsebezték a „felsőbbrendű árja faj” büszkeségét, a legenda szerint Hitler ezért nem is volt hajlandó gratulálni a fekete sportolónak, és még az eredményhirdetés előtt távozott. Owens ezt cáfolta, mondván, hogy kezet valóban nem fogtak, de a Führer páholyából üdvözlésként intett neki.

Owens tiszteleg az amerikai zászlónak a távolugrás berlini eredményhirdetésén (Wikipedia / Bundesarchiv / CC BY-SA 3.0)

A versenyek előtt Adi Dassler, az Adidas sportszergyár alapítója rábeszélte Owenst, hogy versenyzés közben az ő cipőit viselje, így lett a fiatal atléta az első afroamerikai sportoló, akit sportcipőgyár szponzorált.

Owens Németországban ugyanazokban a hotelekben szállhatott meg, mint a fehér sportolók, otthon azonban nem fogadták fanfárok. A tiszteletére rendezett fogadásra igyekezve a Waldorf Astoria Hotelben bőrszíne miatt csak a teherliftet használhatta.

Franklin D. Roosevelt elnök sem hívta meg a Fehér Házba, mivel attól tartott, elveszítheti a déli államok szavazatait, sőt még gratuláló táviratot sem küldött. Nem véletlen, hogy Owens az 1936-os választásokon Roosevelttel szemben a republikánus jelöltet támogatta.

Ismertsége és diadalai nyomán reklámszerződésekkel keresték meg, amelyek közül néhányat el is vállalt, de emiatt az amerikai atlétikai szövetség azonnal megvonta tőle az amatőr státust. A botrány nyomán a támogatók visszaléptek, így a csodafutó a kilátásba helyezett összegtől is elesett.

Jobb híján cirkuszokban, rendezvényeken szórakoztatta a közönséget: 100 yardon húsz yard előnyt adott kihívóinak, de így is elsőként ért a célba, még egy versenylóval is kiállt és ezt a futamot is megnyerte. Kritikusainak azzal vágott vissza: „valóban van négy aranyérmem, de megenni akkor sem tudom őket”.

Vállalkozásokkal is próbálkozott, ezek csődbe mentek, noha ekkor már kezdték elismerni kivételes teljesítményét. Dwight D. Eisenhower elnök 1955-ben a sport nagykövetévé nevezte ki, az Egyesült Államokat képviselve beutazta a világot. Megkapta a két legmagasabb amerikai polgári kitüntetést is: 1976-ban Gerald Fordtól az Elnöki Szabadság Érdemrendet, majd 1990-ben özvegye a Kongresszusi Aranyérmet vehette át.

Jesse Owens harmincöt éven keresztül minden nap elszívott egy doboz cigarettát. 1979-ben az orvosok rendkívül agresszív, a gyógyszeres kezelésnek ellenálló tüdőrákot diagnosztizáltak nála, a legendás sportoló 1980. március 31-én halt meg az Arizona állambeli Tucsonban. Owens az olimpiai győzelem után rendkívül sokat tett a hátrányos helyzetű gyerekek támogatásáért, mint elmondta, ez hozta meg számára az igazi megelégedést.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2012

• Öveges professzor, mindenki fizikatanára
• Tabutörő stációk: Szexuális forradalom – szexuális ellenforradalom
• A japán-amerikaiak internálása a második világháborúban
• Vietnam öröksége - Irak árnyéka
• Szex, szerelem, testiség a szocializmusban
• Balatonederics: A fekete kastély kísérteties históriája
• Variációk Fidel Castro likvidálására
• Kossuth „búcsúja” prózában és versben
• Megmentésre váró hungarikumok