Bővelkedett szokatlan választásokban az amerikai történelem
2024. november 5. 19:05 Múlt-kor
John F. Kennedy 1960-as elnökválasztási kampánya korszakhatárt jelentett a modern amerikai politika történetében. A választók először figyelhették a televíziós vitákat, ahol Kennedy karizmája, nyugalma és fiatalos megjelenése komoly hatással volt a nézőkre. A Kennedy-Nixon párharc majdnem olyan egyértelműen mutatott rá a modern Amerika kettéosztottságára, a konzervatív, idősebb szavazók és a fiatalabb, változásra nyitott választók között húzódó törésvonalra, mint az 1860-as választás, ami Abraham Lincoln győzelmével polgárháborúhoz vezetett, és megmutatta, milyen mély szakadék húzódott az ország különböző régiói között.
Korábban
John F. Kennedyt mindössze 43 éves korában választották meg, ezzel ő lett az ország legfiatalabb és első katolikus elnöke, akit kezdetben sokan a Vatikán ügynökének és a pápai érdekek kiszolgálójának tartottak.
Vonzerő kontra szaktudás
Választási kampánya számos újdonságot hozott, ez volt az első alkalom, amikor emberek milliói a kanapéról követhették végig a viták sorozatát. Korábban csak nagyon keveseknek adatott meg az esély, hogy az elnökökkel személyesen találkozzanak, legtöbb esetben csak a rádión keresztül ismerhették fel hangjukat vagy újságcikkben csodálhatták meg képüket, így viszont már-már karnyújtásra kerültek, hiszen az amerikai háztartások nagy része rendelkezett televízióval.
A kontraszt a nézők szerint drámai volt. Míg a mindig sármos és rendkívül karizmatikus Kennedy edzettnek és egészségesnek tűnt addig ellenfele Nixon betegesen soványnak és sápadtnak hatott, mivel korábbi térdsérüléséből lábadozott. Esélyein erős izzadása és borostás arca sem segített.
Kennedy kontra Nixon vita 1960. október 21-én
Ehhez gyakori tévhit kapcsolódik, azok, akik a vitát rádión követték Nixont tartották a felkészültebb jelöltnek, míg azokat, akik a televízión keresztül szemlélték az eseményeket lehengerelte Kennedy fiatalos és jóképű karaktere. A kutatást 2100 fő részvételével végezték, akik közül csak 300-an követték rádión az adást. Így a felmérés semmiképpen sem lehetett reprezentatív.
A korabeli sajtó, élén a Times nevű lappal mégis azt hangoztatta, hogy a csaknem 70 millió néző előtt folytatott vita konkrétan eldöntötte a választásokat és Kennedy innen már akadály nélkül ülhetett az elnöki székbe. Ezt nem igazolja a rendkívül szoros eredmény, hiszen Nixon hajszállal, körülbelül 112 ezer szavazattal maradt le vetélytársa mögött, ami az Egyesült Államokban egy közepes város szavazókorú lakosságát jelentette.
Választásból polgárháború
Az 1860-as választás semmiképpen sem volt szorosnak mondható, következményeként viszont kirobbant a polgárháború, amelyet napjainkig a legtöbb amerikai áldozatot követelő fegyveres konfliktusként tartunk számon.
A fő kérdés a rabszolgatartás körül forgott, a republikánusok többsége a felszabadítás mellett érvelt, de nyíltan nem mertek szembe menni a déli demokratákkal. Számukra ez nemcsak elvi kérdés volt, hiszen nagybirtokrendszereik maximálás gazdasági potenciálját csak afroamerikai rabszolgáikkal tudták kiaknázni.
A megmérettetést a négy induló közül Abraham Lincoln nyerte, ami csak olaj volt a tűzre. Hetekkel később több déli állam is beharangozta elszakadási szándékát és elnöküknek a tapasztalt katonát, Jefferson Davist választották.
Jefferson Davis, az Amerikai Konföderációs Államok első és utolsó elnöke
Örök vesztesek
Az 1920-as választás nem tartozott a legizgalmasabb elnökválasztások közé, Eugene V. Debs fellépése azonban mindent megváltoztatott. A Szocialista Párt a 20. század elején még számos szavazóval rendelkezett, bár a két gigász, a Demokrata és a Republikánus Párt versengésébe számottevően nem szólhatott bele.
Ez cseppet sem szegte kedvét Debs-nek, hiszen 1900-től 1912 minden évben elindult a választáson. Hosszabb kihagyás után 1920-ben szokatlan helyszínről kezdte a kampányát, a börtönből, mivel háborúellenes beszédei és kémkedés vádja miatt 2 év letöltendő büntetésre ítélték.
Hasonló szerepet töltött be a későbbiekben a szegregációt továbbra is fenntartani kívánó alabamai kormányzó, George Wallace, aki négyszer szállt ringbe az elnöki székért. Habár a győzelemről soha nem is álmodhatott, a déli államok körében tekintélyes számú szimpatizánsra tett szert és a rossz nyelvek szerint kulcsszerepe volt a demokrata elnökjelölt, Hubert Humphrey vereségében is.
George Wallace az Alabamai Egyetem épület előtt tüntet a deszegregáció visszaállításáért
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
fasizmus
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco
- Tétlenül szemlélte Etiópia lerohanását a Nemzetek Szövetsége
- A második világháború végéig kellett várni a cannes-i filmfesztivál debütálására
- Még a Mussolini-szobrokat is kidobálták az ablakon a Duce letartóztatásának hírére
- A világháborúban és merényletekben is majdnem odaveszett Olaszország diktátora
- Magára hagyhatta volna szövetségesét Mussolini?
- Lánya kérését sem vette figyelembe Mussolini veje kivégzése során
- Valójában Karel Čapek testvérétől származik a sci-fi és a technológia legendássá vált szava
- A politikai megosztottságból emelkedett ki Franco tábornok diktatórikus rendszere
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére 20:20
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán 18:05
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király 16:05
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában 15:05
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély 10:35
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat 09:50
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke 09:05
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás tegnap