Benzininjekció, néma talpak és Mengele – ártatlan volt-e Tóth Ilona?

A titokzatos menyasszony és a felszívódott szemtanú

Az ügy kulcskérdése, hogy konstruált eljárásról beszélhetünk-e vagy sem. Nem lehet, hogy a vallomásokban, valamint egyéb iratokban megfigyelhető inkoherencia, esetlegesség éppen arra utal, hogy ez nem egy koncepciós eljárás volt? A koncepciós pernek éppen az a lényege, hogy minden részlet a helyén legyen, és így tegyék hihetővé a vádat. Nem inkább arról van-e szó, hogy a hatóságok jártak el hanyagul ebben a zűrzavaros időszakban, a tanúk pedig hetekkel vagy hónapokkal az események után nem elékeztek egészen pontosan mindenre?

Itt több dologra is ki kell térni. Valóban, a nyomozás ideje egybeesik azzal, amikor az egykori ávósokból újjászervezik a politikai rendőrséget. A megtorlás egész gépezete nem működött még teljes olajozottan, de a benne résztvevők többsége – ahogy Szentgáli is – rutinosak voltak. A hanyagságot én ott látom, hogy benne maradtak önmaguknak ellentmondó, a koncepciógyártás eltérő fázisait mutató motívumok az iratanyagban. Tóth Ilona a hivatalos verzió szerint december 4-én tényfeltáró beismerő vallomást tesz. Erről ránk maradt egy kihallgatási jegyzőkönyv. Ehhez képest ott van az elsőfokú ítélet bírói indoklása, amelyben az szerepel, hogy Tóth Ilona eleinte cinikusan tagadta a gyilkosságban való részvételt, és csak akkor volt hajlandó ezt beismerni, amikor szembesült vele, hogy másokat is vádolnak azzal, aminek ő is részese volt. Hogy van ez? Akkor most magától vallotta be, vagy először tagadott? Ez nem annak a kérdése, hogy felállt-e a hatóság, vagy hány hónap után vall a tanú. Ez annak a kérdése, hogy önkéntesen született a beismerő vallomás, vagy pedig szembesítették egy mások által már előadott gyilkossági történettel. 

Ez egy alapvető kérdés, mint ahogy az is, hogy a belügy által készített orvosszakértői vélemények pontosan a benzines injekció, morfiuminjekció használata kapcsán nem tudták igazolni a gyilkosságot. Azt sem tudom betudni a hatóságok lényeget nem érintő pontatlanságának, hogy miközben Tóth Ilona december 4-én ismeri be, állítólag teljesen magától, a gyilkosságot, létezik több olyan, november 21-re dátumozott dokumentum, amelyben Tóth Ilonát előzetes letartóztatásba veszik vagy elrendelik a nyomozást vele és Molnár Józseffel szemben, emberölésért. Én inkább azt gondolom, hogy valóban nem csiszolódott össze a gépezet, és ezeket az otromba hibákat benne hagyták az iratanyagban. Bár, lehet, hogy nem is törődtek vele. Hiszen ezek a dokumentumok nem a nyilvánosság számára készültek. A tárgyaláson, ahova ezt az egész ügyet szánták, ezek az ellentmondások nem derülhettek ki. Így a bennük rejlő ellentmondások csak most, a történészek számára tűnhetnek fel egy gondos forráskritikai elemzés nyomán.

Mi [Kiss Réka és M. Kiss Sándor] és Szakolczai Attila is, egymástól függetlenül egymás mellé tettük a különböző tanúvallomásokat, és egy belső kronológiai rendet – szakmai nyelven relatív kronológiát – próbáltunk összerakni: mi után mi következett, kik voltak egy időben egy adott helyen, és ezekhez rendeltünk biztos pontokat. Ezekhez képest próbáltuk meg rekonstruálni, hogy a különféle események mikor történhettek. Kiderült, hogy nem áll össze a történet. És nem arról van szó, hogy valaki délelőttre vagy délutánra emlékszik, vagy arra hogy kék színű a kabát vagy fekete. 

Szintén lényeges momentum, hogy a vallomások szerint az Élünk szerkesztői, Obersovszky Gyula és Gáli József akkor vannak ott a Domonkos utcában és tárgyalják meg, hogy mi legyen a lappal, amikor a Kollár-gyilkosság zajlik. A történetet azonban, annak ellenére, hogy azt mondják, éppen az emberölés idején voltak jelen, nem tudjuk összerakni. Nem lehettek ott ugyanakkor. Ez ismét egy olyan kérdés, amelyet egy tisztességes vádhatóság, bíróság kivizsgál. Kulcskérdésekben úgy feszülnek egymásnak az állítások, hogy szétfeszítik a történet keretét. Bármely szálát veszem a történetnek, ilyen ellentmondások sorával találkozunk.

Érdekes Kádár egy nyilatkozata is. Április 8-án megszületik az elsőfokú ítélet, és Kádár április 18-án a l’Unitának, az Olasz Kommunista Párt lapjának ad egy interjút, amelyben kitér a Tóth Ilona-ügyre. A mondandója lényege, hogy Tóthékat az egyik bandatársuk dobja fel, aki fél attól, hogy ő is áldozat lehet, mert valakit már kivégeztek. Vagyis ez egy újabb verzió, amely arról szól, hogy Tóthék egy bandatársukat ölték meg. Ha a kádári verziót fogadom el – márpedig ő a nyilván nem „az ujjából szopja” ezt a történetet –, megint nem az önkéntes beismerésről van szó, az áldozat nem ávós, vagyis ez egy harmadik verzió. Valószínűleg több koncepció is létezett, amelyből egyet felhasználtak – ez lett a per –, de a különböző pontokon tetten érhető, milyen irányba vihették volna még el az eljárást. Én a slendriánságot, vagy sietséget abban látom, hogy ezeket a szálakat nem tüntették el.  

Polgár Erzsébet, az egyik fontos tanú, aki Kollár nőismerőse, később már menyasszonyaként nevezi meg magát. Állítólag július óta vőlegény és menyasszony, decemberre tervezik a házasságot. Sem Kollár munkásszállásán nem tudtak arról, hogy volna egy Polgár Erzsébet nevű nőismerős, menyasszony, sem Kollár rokonai, akikhez állítólag Kollár hetente járt ebédelni. Ugyanez a Polgár Erzsébet decemberben már Jérc Vilmosné kétgyermekes édesanyaként tesz vallomást. 

Emellett Tóth Ilonáék elmondják egy Maráczi Ferenc nevű emberről, hogy mindennek a szem- és fültanúja volt, ő vette ki a fényképet Kollár zsebéből. Maráczit letartóztatják, aztán úgy engedik el, hogy azt se lehet tudni, hol van és mi történik vele. Aztán ott van a fénykép kérdése. Tóth Ilonáék állítólag azért gondolták Kollárról, hogy ávós, mert egy fényképet találtak a zsebében, rajta két személlyel. A tárgyaláson elmondták, hogy a fotót utána elégették, ehhez képest a bizonyítékok közé becsatoltak egy fényképet, amelyen ráadásul három személy szerepelt. Tehát gyártottak egy hamis bizonyítékot.

Ezt a tárgyalást úgy kell elképzelni, mint egy színdarabot. Pesti rémhírek terjengtek arról, hogy a kórházakban halomra gyilkolják az ávósokat, hogy késsel ölnek, benzines injekcióval – ez még Angyal ügyében is előkerült a nyomozás során. Tehát ezek ismerős vándormotívumok voltak, amelyekből felépítették ezt a gyilkossági történetet is.  

1. Gyilkos bicska vérnyomok nélkül
2. „Ponyvaregénybe illő brutalitás” és a rejtélyes Eta
3. Kádárék átverése?
4. A titokzatos menyasszony és a felszívódott szemtanú
5. Krematórium a Domonkos utcában
6. Senki sincs biztonságban

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták