A vörösterror 133 napja

"Bársonyos forradalom" Csehszlovákiában 

2014. december 10. 10:11 MTI

Huszonöt éve, 1989. december 10-én új szövetségi kormány alakult Csehszlovákiában, amelyben - Lengyelország után immár második esetben a szocialista táborban - kisebbségbe került az országot több mint négy évtizedig uraló kommunista párt.

1989

Az 1968-as "prágai tavasz" leverését követő visszarendeződés során Csehszlovákiában a diktatúra minden egyéni megnyilvánulást, kezdeményezést gyanakodva figyelt, zaklatással, olykor börtönnel "jutalmazott", az első szervezett ellenzéki csoport, a Charta '77 pedig nem jutott el a szélesebb nyilvánossághoz.

A rendszer gyengülésének jelei a nyolcvanas évek második felében kezdtek mutatkozni. 1987-ben félmillióan írtak alá egy vallásszabadságot követelő petíciót, 1988. március 25-én pedig Pozsonyban "illegális vallási csoportok provokatív tüntetését" verte szét brutálisan a rendőrség. Augusztusban 1968 huszadik, októberben pedig a csehszlovák állam létrejöttének hetvenedik évfordulóján demonstrált Prágában az ellenzék. A Milos Jakes főtitkár vezette Csehszlovák Kommunista Párt mindazonáltal ragaszkodott a szocializmus dogmáihoz, az engedményeket elutasító politikához, s idegenkedve szemlélte a szovjet peresztrojkát.

A rendszer tűrőképességét feszegető 1988-as próbálkozások után 1989 hozta meg az áttörést, a két évtizede óhajtott rendszerváltozást. Az év folyamán több hatalmas megmozdulás rengette meg a kommunista rendszert, amely a csapások súlya alatt végül összeomlott. 1989. január 15-én a prágai Vencel téren tüntetők emlékeztek Jan Palachra, aki a "prágai tavasz" leverése után tiltakozásul az önkéntes tűzhalált választotta. A több napig tartó megmozdulások során a rendőrség brutálisan lépett fel: gumibotokkal, könnygázzal, rendőrkutyákkal támadt a tömegre, mintegy 800 embert letartóztatott, köztük Václav Havel drámaírót, a Charta '77 egyik vezetőjét.

Az erejüket megérző állampolgárok ezt követően egyre nyíltabban hallatták hangjukat, az év során számos ellenzéki csoport alakult, amelyek céljai között már nemcsak az emberi jogok érvényesítése, hanem a politikai változások követelése is szerepelt. 1989 augusztusában a Varsói Szerződés több országa elítélte a '68-as intervenciót, és bocsánatot kért miatta, ami végzetes csapás volt a rendszerre, amely addig tabuként kezelte a kérdés említését is. Az 1968-as bevonulásra emlékező augusztus 21-i, 3000 fős prágai megmozdulást viszont ismét brutálisan szétverte a rohamrendőrség, összesen 320 csehszlovák és 58 külföldi (közte 9 magyar) állampolgárt vett őrizetbe.

A rezsimnek a kegyelemdöfést megadó forró ősz október 28-án kezdődött: a csehszlovák állam létrejöttének 71. évfordulója alkalmából Prágában ismét nagy tüntetés volt, amelynek megint csak a rendőrség vetett véget tömegoszlatással, brutalitással, letartóztatásokkal. Hiába volt az elítélő nemzetközi visszhang, egy hónappal később, nyolc nappal a berlini fal leomlása után a hatóságok megint erőszakot alkalmaztak a főváros utcáin. November 17-én a nemzetközi diáknap alkalmából rendezett, engedélyezett megmozdulás hatalmas, békés tüntetéssé vált, amelynek résztvevői gyökeres politikai változásokat, új kormányt, szabad választásokat, a vezetők távozását követelték, válaszként gumibotot kaptak és kutyákat engedtek rájuk.

Ez volt a fordulópont, a rohamrendőrök beavatkozása az egész országban és világszerte óriási felháborodást váltott ki. Egymást követték a tüntetések, amelyeken immár többpártrendszert, szabad választásokat, társadalmi párbeszédet követeltek és az erőszak felelőseinek megbüntetését. Még november 17-én Prágában Havel vezetésével megalakult a Polgári Fórum (OF), éjszaka Vágsellyén létrejött a Független Magyar Kezdeményezés, 20-án pedig egy újabb diáktüntetés után Pozsonyban a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) polgári kezdeményezés.

November 21-én párbeszéd kezdődött a hatalom és az ellenzék között, ami 26-án kerekasztal-tanácskozással folytatódott. A tüntetések hatására november 24-én lemondott a CSKP vezetősége, az új vezetés pedig elhatárolta magát az 1968-as intervenciótól és a sztálini modelltől. 26-án a Polgári Fórum felhívására 750 ezres tömeg demonstrált a Vencel téren, 27-én kétórás országos általános sztrájkot tartottak, a tüntetéseken a tömeg "Késő, késő" kiáltással nem hagyta a kormány képviselőit szóhoz jutni.

A szövetségi parlament november 29-én törölte az alkotmányból a párt vezető szerepére vonatkozó cikkelyt. December 6-án lefegyverezték a munkásőrséget, 7-én lemondott Ladislav Adamec kormányfő, és a CSKP KB Elnöksége kizárta a pártból a posztjáról két héttel korábban lemondott Milos Jakes főtitkárt. December 10-én megalakult a Nyilvánosság az Erőszak Ellen politikusa, Marián Calfa által vezetett új kormánya, 1948 óta az első, amelyben kisebbségben voltak a kommunisták. A kormány kinevezése után lemondott Gustáv Husák köztársasági elnök, aki 1975 óta töltötte be a posztot. A bejelentéseket 200 ezer ember ünnepelte Prágában, az ellenzéki szervezetek pedig lefújták a másnapra tervezett általános sztrájkot. Csehszlovákiában vérontás nélkül győzött a "bársonyos forradalom".

2019. tavasz: A vörösterror 133 napja
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!