Az idilli Capri szigetén, Gorkij villájában készítette elő a németekkel való későbbi együttműködését Lenin

Arisztokrata bűvölet

Capri már akkoriban is a „Földközi-tenger gyöngyszemének” számított, a 18. századtól a Grand Tour, az arisztokraták európai körutazásának egyik fontos állomása volt. Hercegnők és gazdag mágnások, ingatag egészséggel rendelkezők és botrányos dandyk, írók és száműzött politikusok ringatóztak nyugtalanságukban és hisztériájukban a fényes nappalok enyhe melegségében, vagy bujtatták el lelkük piszkos nyomorúságát luxusrejtekhelyeiken.

1908 áprilisában Gorkij arra biztatta Lenint, hogy tegyen nála látogatást, ami egyelőre azonban „lehetetlen” volt – hangzott a válasz. Meg kellett szilárdítani az orosz szociáldemokrata párt 1907-ben, a londoni kongresszuson elért sikereit, ahol biztosították a forradalom pártján álló bolsevikok fölényét a reformpárti mensevikekkel szemben.

A dolgok azonban rosszul alakultak, és Vlagyimir Iljics más belátásra jutott az utazással kapcsolatban, amiről egy levelében a következőképpen fogalmazott: „A teringettét, az ötlet, hogy Caprin meglátogassam valóban egy édes kísértés, olyan csábító képet festett, hogy végül úgy döntöttem, muszáj elmennem”.

A rivális

A Blaesus-villában tartózkodott Alekszandr Bogdanov, Lenin három évvel fiatalabb briliáns és művelt riválisa is, aki sokat hallatta a hangját a londoni kongresszus alkalmával is, ahol saját marxizmus-értelmezését is bemutatta. Úgy gondolta, hogy a tömegek bevonása érdekében szükséges lenne, hogy a mozgalomnak egyfajta misztikus-vallási színezetet is adjanak, egy Isten-pártot hozzanak létre.

Lenin szemében ez „eretnekség, a marxizmus veszélyesen perverz” értelmezése volt, Bogdanov Istenépítésként definiált filozófiája viszont követőkre talált az azúrkék szigeten. Támogatta Anatolij Lunacsarszkij, Bogdanov több nyelven beszélő, filozófus-szónok sógora, és Vlagyimir Bazarov, Lev Tolsztoj személyi orvosának fia is, tehát a Gorkij capri szalonjában megforduló fiatal orosz értelmiség nagy része.

Bogdanov és társai nekiláttak a bolsevik mozgalom értelmiségi alapjainak letételéhez egy, az orosz történelemről és kultúráról szóló forradalmi enciklopédia megalkotásán keresztül. Ez volt az utolsó csepp a pohárban: „Inkább hagynám magam felnégyeltetni, minthogy egy ilyen mű kiadásában, vagy ilyen csoport munkájában vegyek részt” – írta Lenin.

A filozófiai vita lassacskán egyre inkább erőszakosabbá és személyeskedőbbé vált, a szlávkutató Vittorio Strada szavaival harc folyt „a bolsevikok között a valódi, autentikus bolsevik címért”, főként, hogy Bogdanov mindig képes volt anyagi forrásokat gyűjteni a párt számára, Leninnek viszont ez többnyire nem sikerült. A dolgok kezdtek kicsúszni a kezekből, bár Caprin talán még lett volna lehetőség a helyzet rendezésére.

1. Dél felé
2. Olasz kikötő
3. Arisztokrata bűvölet
4. Csali és horog
5. A sakkparti

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tavasz
Múlt-kor magazin 2017

• Nők a fronton – megjelent a Múlt-kor tavaszi száma
• Hét híres ember, aki nyomtalanul eltűnt
• Szinyei Merse Pál: Majális
• Szacsal, Nopcsa-kastély
• Önkéntes munkaszolgálat Magyarországon 1935–1944
• A Közel-Kelet amazonjai 
• Cornelia, a Gracchusok anyja
• Az első magyar értelmi fogyatékosokat nevelő intézet története
• Trujillo, a Dominikai Köztársaság diktátora