Az esélytelenek nyugalmával tartották a védhetetlen Hongkongot a brit katonák

2025. február 13. 09:20 Múlt-kor

Korábban

Hősies, de hiábavaló küzdelem

A japánok Hongkong szigete felé történő előrenyomulásának feltartóztatását célzó brit terv központi eleme a Ginivó-vonal nevű védelmi rendszer volt, amely megerősített állások sorából állt, személyzetét azonban csak három hiányos létszámú gyalogos zászlóalj alkotta. Legfőbb erőssége a Sing Mun (Shing Mun) nevű erődítmény volt. Maltby abban reménykedett, itt legalább két hétre meg tudják állítani a japánokat, ehhez azonban korántsem volt elég embere. A japánok december 10-én elfoglalták a Sing Munt, így a britek kénytelenek voltak feladni a Ginivó-vonal teljes hosszát.

Másnap a japánok megkezdték a bevonulást Kaulungba (Kowloon), tüzérségi és légitámadásokkal kísérve a szárazföldön állomásozó brit dandár visszavonulását. Bár a 7. rádzsput ezred hatékony utóvédharcot folytatva biztosította a brit és indiai csapatok nagy részének átkelését Hongkong szigetére, a japánok rendkívül gyorsan elfoglalták Kaulungot, és vele együtt a Royal Navy bázisát is.

A britek egyik utolsó cselekedete a bázis feladása előtt a 3650 tonnás parancsnoki hajó, a Tamar elsüllyesztése volt december 12-én. Hongkong legrégebbi hadihajóját 1863-ban építették, azonban az eredetileg csapatszállító hajó 1897 óta kikötve állt a hadikikötőben, és a kínai brit flotta parancsnokságaként szolgált.

Egy járőröző brit tengeralattjáró elhagyja a hongkongi támaszpontot

Ugyancsak december 12-én az HMS Moth (Molylepke) nevű, éppen szárazdokkban lévő ágyúnaszád is elveszett, amikor a szárazdokkot szándékosan elárasztották. Az Insect (Rovar) osztályú ágyúnaszádokat – összesen 12 darabot – még az első világháború idején építették, kimondottan az Osztrák–Magyar Monarchia dunai flottillája elleni küzdelemre, erre azonban nem került sor: előbb Mezopotámiában, majd az orosz polgárháborúban a fehéreket támogató intervenciós erők részeként vetették be őket. Az építésük idején az ellenség félrevezetésére „kínai naszádoknak” nevezett hajók közül 11 végül valóban Kínában kötött ki. A Moth Hongkongba való áthelyezése előtt a Jangce folyón járőrözött, a maga 645 tonnás tömegével kétszer akkora volt, mint a britek egyéb osztályú naszádjai.

Egy másik Insect osztályú ágyúnaszád, a Cicala (Kabóca) viszont a kezdetektől a harcok sűrűjében volt, és számos zuhanóbombázó általi támadást túlélt. A hajó két hathüvelykes (152 mm) és két háromhüvelykes (76 mm) hajóágyúval, valamint hat 7,7 mm űrméretű Lewis-géppuskával volt felfegyverezve. A Cicala folyamatos mozgással és az ellenséges repülőgépek állandó tűz alatt tartásával sikeresen megúszta a komolyabb sérüléseket a csata egészen késői szakaszáig.

December 13-án az egyik ágyúnaszád a csata egyik kevés brit sikerét is elkönyvelte: a 262 tonnás, 1927-ben épült HMS Tern a két háromhüvelykes lövegével lelőtt egy japán repülőgépet. A japánok ezután a sziget északi oldalán, a Viktória-öbölben való partraszállás előkészítésébe kezdtek: kíméletlenül ágyúzni és bombázni kezdték az itteni védműveket.

Japán csapatok harc közben Hongkongban, 1941. december

Az HMS Thracian eközben a japán repülők elől menekülve zátonyra futott a Hongkongtól délnyugatra fekvő Lamma-szigetnél, amitől károsodott a hajótest. A romboló kapitánya, Arthur L. Pears korvettkapitány drasztikus döntésre szánta el magát: a balesetet követő éjszaka a szemközti Repulse-öbölben szándékosan a partnak kormányoztatta a Thraciant, hogy elsüllyessze azt.

A Thracian azonban végül nem süllyedt el, és a japánok kaparintották meg. Nagyfokú javításokat követően 1942-től a felkelő napos lobogó alatt szelte a habokat „101-es járőrhajó” néven, majd 1944-től oktatóhajóként használták. A háború végén Japánban, Jokoszuka kikötőjében találták meg a szövetségesek, miután a japánok ugyancsak sikertelenül megpróbálták elsüllyeszteni. A minden elsüllyesztési kísérletet túlélő hajót végül 1946-ban Hongkongban szerelték szét.

előző oldal következő oldal 2 / 3