2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
ITT támogathatsz bennünket

Amikor a varsói állatkert mentette meg a zsidó menekültek életét

2015. december 4. 17:21

A második világháború alatt a varsói állatkert több mint 200, nácik elől bujkáló zsidó menekültnek biztosított menedéket. Az állatkert vezetői számos családot a saját villájukba fogadtak be, és voltak, akik az üres állatketrecekben találtak ideiglenes menedékre. 

Amikor a varsói állatkert mentette meg a zsidó menekültek életét
A kép illusztráció

Virágzó állatkertből állattemető

Az egész azzal kezdődött, hogy 1929-ben a Visztula jobb partján álló varsói állatkert élére Jan Żabińskit és feleségét, Antoninát. Az egzotikus állatok és a sikeres tenyésztés következtében megszaporodott állatállománynak köszönhetően az intézmény ország minden pontjáról vonzotta a látogatókat. Különösen nagy sikere volt 1937-től kezdve az első lengyel születésű elefántnak, Tuzinkának.

Jan és Antonina nemcsak az állatok, hanem a művészet szerelemesei is voltak egyben. Jan a helyi képzőművészeti egyetemen festészetet tanult, de kutatóként a Varsói Élettudományok Egyetemének zoológiai és állatélettani részlegén dolgozott. Itt találkozott Antoninával, aki ugyanazon a részlegen levéltárosként dolgozott. Miután a házaspár átvette az állatkert irányítását, számos művész és zenész jött ihletet szerezni az állatok közé, és még szabadtéri koncerteket is tartottak az intézményben. 

Jan és Antonia villájukban gyakran maguk gyógyították a sérült vagy beteg állatokat, többek között hiúzokat, borzokat, pézsmapockokat, kakadukat és malacokat. „Nem elég, hogy biztonságos távolságból kutatod az állatokat – együtt is kell élned velük, hogy igazán megértsd a szokásaikat és a pszichológiájukat” – vallotta Żabiński. Az intézmény egészen 1939 őszéig, a német megszállásig virágzott, Varsó 1939. szeptember 1-i bombázása azonban már az állatkertet is elérte. Több állat pusztult el a bombázásokban, Żabiński pedig ezután kényszerű lépésre szánta el magát: tudta, hogy óriási probléma lehet abból, hogy ha a bombázást követően a legveszélyesebb állatok kiszabadulnak az utcákra, ezért a ragadozókat el kellett pusztítani.

A többi állatnak is szomorú sors jutott osztályrészül: a Wehrmacht egy spontán állatvadászatot rendezett az állatkertben, amelynek során minden olyan élőlényt lelőttek, amelyeket értéktelennek bélyegeztek, a többieket pedig a Berlinhez, egyben a lengyel határhoz közel fekvő schorfheidei védett területre vitték. Tuzinka a kalinyingrádi (akkoriban Königsberg) állatkertben kötött ki. Akiket valamilyen csoda folytán nem öltek meg, vagy nem szállítottak el, az éhező helyiek és a hadsereg tagjai fogyasztották el a háború során. Az intézmény vezetőinek borzalmas volt végignézni, hogyan pusztul ki szinte a teljes állatállomány. Antonina egy alkalommal a következőket írta naplójába: „Komor, temetői csend ült meg mindent, és azt mondogattam magamnak, hogy ez nem a halál és a kihalás, hanem csupán téli álom.”

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. nyár: A magyar film 30 felejthetetlen pillanata
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Jan és Antonina ŻabińskiElefántok a varsói állatkertbenOroszlánokLebombázott elefántmenedékA varsói gettó bejárataA kertbe vezető titkos alagútSzymon Tenenbaum és lánya, IrenaŻabińskiék villájaTuzinka
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár