Akikért nem szólt a harang

Hetven év után megszületett az a szerbiai rendelet, amely eltörölte a Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabályt - jelentette be Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök vasárnap Szabadkán, ahol részt vett az 1944-1945-ben kivégzett ártatlan áldozatok tiszteletére rendezett megemlékezésen. Ez volt az első alkalom, hogy a szerbiai vezetés a szabadkai emlékműnél lerótta kegyeletét. Az eseményen felavatták a 2013 októberében ellopott Vergődő madár emlékmű helyén felállított új szobrot is.

A második világháborúban, Jugoszlávia német lerohanása után, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került. 1942 január-februárjában Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által végrehajtott partizánvadász razziák idején 3-4 ezer, főként szerb és zsidó nemzetiségű ember vesztette életét. Az 1942-es "hideg napok" után két és fél évvel, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlásában a becslések szerint 15-20 ezer délvidéki magyar vesztette életét. Az áldozatok pontos számát máig nem tudni, a témát hosszú ideje kutató Matuska Márton vajdasági történész szerint ez elérheti a 40 ezret is.

A legvéresebb események színhelye a Temerin melletti Csúrog (Curug), Zsablya (Zabalj) és Mozsor (Mosorin) volt, ahol szinte a teljes magyar lakosságot kiirtották. Csúrogon 1944 októberében a partizánosztagok házról házra járva szedték össze az embereket, akiket megkínoztak, majd nyilvánosan kivégeztek. A katolikus templomot ledöntötték, a katolikus temetőt feldúlták, az áldozatok tetemét sintérgödörbe dobálták vagy a szeméttelepen szórták szét. Ugyanez történt a magyar lakossággal a közeli Zsablyán és Mozsoron, a megtorlás áldozatainak holttestét itt is tömegsírokba temették. A három település lakóit 1945 elején háborús bűnösöknek nyilvánították, vagyonukat elkobozták, hozzátartozóikat megbélyegezték. A vérengzés túlélőit gyalogmenetben a tiszaistvánfalvai (Backi Jarak) gyűjtőtáborba vitték, ahol hat-nyolc hónapot kellett eltölteniük. A nélkülözésekbe több mint hatezren belehaltak, köztük több száz gyerek, a túlélők nem térhettek vissza otthonaikba.

Az 1944-45-ös szerb megtorlásról 1990-ig nem lehetett beszélni Jugoszláviában, a vérengzéseket csak az elmúlt évtizedben kezdték feltárni. A Vajdasági Levéltárban néhány éve kezdtek kutatást. 2013 májusáig hozzávetőleg 16 400 áldozat adata került be, közülük 5268 magyar, 9397 német, 8 magyar/német identitású, 263 szerb, 195 horvát, 85 csaknem tíz nemzetiségi kategóriába sorolható, 1178 embernek nem sikerült azonosítani a nemzetiségi hovatartozását. A regionális levéltárakban 5832 áldozatot azonosítottak.

Az 1944-45-ös eseményekről nyíltan és szervezetten 1990-ben emlékeztek meg először a Vajdaságban. Csúrogon, ahol a kivégzések helyén még ekkor is szeméttelep volt, a falu lakói minden évben virágokat, fakeresztet helyeztek el, de általában már a megemlékezést követő napon nyoma sem maradt annak, hogy az áldozatok hozzátartozói ott jártak. A kivégzettek emlékére a Délvidéken először 2002-ben Csúrogon állítottak emléket, a márványtáblára egyetlen mondatot írtak: "Akikért nem szólt a harang." A márványlapot néhány napra rá darabokra törték. (Azóta csaknem minden évben volt keresztavatás, mert ismeretlen tettesek kidöntötték az áldozatok emlékére állított kereszteket, és összetörték a márvány emléktáblát is.)

A vagyonelkobzást és visszatérési tilalmat rögzítő törvényt a vajdasági képviselőház 2003-ban érvénytelenítette. A szerb parlament 2006-ban fogadta el a politikai kivégzettek és üldözöttek rehabilitációjáról szóló törvényt. A szerb parlament 2011 őszén fogadta el a jóvátételről és kárpótlásról szóló törvényt, de ezt súlyos bírálatok érték, mert tartalmazza a kollektív bűnösség elvét. Ezt 2011. december 5-én a szerb törvényhozás azzal orvosolta, hogy meghozta az új rehabilitációs törvényt, amelynek egyik szakaszával "törlődött" a restitúció folyamatából a - többi között a vajdasági magyarságot is sújtó - kollektív bűnösség elve. A jogszabály eleget téve a vajdasági magyarság két évtizedes követelésének kimondja: rehabilitálandóak azok, akiket a kollektív bűnösség elve alapján nyilvánítottak háborús bűnössé.

Tomislav Nikolic szerb államfő 2012. novemberi budapesti látogatásán állapodott meg Áder János köztársasági elnökkel abban, hogy közösen fognak fejet hajtani az 1944-45-ös megtorlások vajdasági áldozatainak emléke előtt. 2013. június 26-án a szerb-magyar történelmi megbékélés jegyében a II. világháborúban ártatlanul megölt magyar és szerb áldozatok vesztőhelyén, a magyar áldozatok emlékének állított szoborkompozíciónál rótta le kegyeletét a vajdasági Csúrogon Áder János és Tomislav Nikolic. A magyar államfő ezt megelőzően Belgrádban, a szerb parlamentben mondott beszédében bocsánatot kért azokért a bűnökért, amelyeket a II. világháború során magyarok követtek el ártatlan szerbek ellen a Vajdaságban.

2014. november 2-án Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök a szerbiai vezetők közül elsőként rótta le kegyeletét a szabadkai emlékműnél, ahol bejelentette a Csúrog, Zsablya és Mozsor magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó jogszabály eltörlését. (2013. június 21-én a szerb parlament rendkívüli ülésen már elfogadta a délvidéki magyarok ellen 1944-45-ben elkövetett vérengzéseket elítélő nyilatkozatot.)