A vérontást lezárta, de az etnikai ellentéteket nem tudta felszámolni a daytoni béke
2018. november 21. 10:34 MTI
23 éve, 1995. november 21-én írta alá az amerikai Dayton városában Alija Izetbegovic bosnyák, Franjo Tudjman horvát és Slobodan Milosevic szerb elnök azt a megállapodást, amely véget vetett a Jugoszlávia szétesését kísérő többéves, rendkívül véres háborúskodásnak Bosznia-Hercegovinában.
Korábban
A soknemzetiségű Jugoszláviát az 1980-as évek végén szétfeszítették a belső ellentétek. A bomlási folyamat Szlovénia és Horvátország 1991-es leválásával kezdődött: Szlovénia tíznapos függetlenségi harca még csak ötven halálos áldozatot követelt, Horvátországnak azonban már háborút kellett vívnia Szerbiával, amely megörökölte a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) csaknem teljes arzenálját. A Szerbia élén álló és Montenegró támogatását is élvező Slobodan Milosevic féktelen nacionalista demagógiával alapozta meg népszerűségét, fő céljának Nagy-Szerbia megteremtését, minden szerb egy államban történő egyesítését tekintette. A szerb-horvát háborúban (1991-1995) húszezren haltak meg, és a horvátoknak területi veszteségekbe is bele kellett nyugodniuk, mert a szerbek lakta horvátországi Krajina kikiáltotta függetlenségét.
A következő válsággóc a szerbek, horvátok és bosnyákok lakta Bosznia-Hercegovina lett. Itt zajlott le a második világháború utáni Európa legvéresebb, legkegyetlenebb, etnikai tisztogatásokkal és tömegmészárlásokkal súlyosbított háborúja, amelyben 250 ezren haltak meg, legalább ennyien nyomorodtak meg, és milliók váltak földönfutóvá. A Milosevic támogatását élvező boszniai szerbek 1992 elején kikiáltották saját államukat, s nem is vettek részt a nem sokkal később a függetlenségről rendezett népszavazáson. Az igenek győzelme után a JNA kivonult ugyan, de hátrahagyta hadfelszerelését, a javarészt szerbekből álló tisztikar pedig a boszniai Szerb Köztársaság hadseregében maradt. A boszniai horvátok és a bosnyákok is létrehozták saját haderejüket, és 1992 áprilisában kitört a polgárháború.
A jelentős fölényben lévő szerbek rövid idő alatt elfoglalták a Szerbiával földrajzilag határos területeket, ahol kegyetlen etnikai tisztogatásba kezdtek. A sokáig egymással is harcoló horvátok és bosnyákok 1994 tavaszától már együtt küzdöttek, és az általuk ellenőrzött területeken ők is követtek el a szerbek ellen atrocitásokat. A felek a tűzszüneteket megszegték, a béketervek papíron maradtak. Amikor a szerbek 1995 júliusában az egész világon felháborodást keltő népirtást követtek el az ENSZ-védelem alatt álló Srebrenicában, s nyolcezer bosnyák férfit mészároltak le, a nemzetközi közösség végre cselekvésre szánta el magát. A NATO 1995 szeptemberében légicsapások sorozatával gyengítette meg a boszniai szerbek állásait, akik tárgyalóasztalhoz kényszerültek. A háborúzó felek vezetői - Franjo Tudjman horvát, Slobodan Milosevic szerb és Alija Izetbegovic bosnyák elnök - 1995 novemberében az egyesült államokbeli Daytonban többnapos, helyenként igen feszült viták után jutottak megállapodásra. A hivatalos békeszerződést végül ünnepélyes keretek között 1995. december 14-én Párizsban írták alá.
Az egyezmény szerint Bosznia-Hercegovina nemzetközileg elismert határai között, egyetlen államként maradt fenn, de két entitásra osztották: a területének 51 százalékát kitevő, főleg bosnyákok és horvátok lakta Bosznia-Hercegovinai Föderációra (amely további tíz kantonra tagolódik) és a többségében szerbek lakta Boszniai Szerb Köztársaságra. A főváros egyesített, nyílt városként Szarajevó maradt. A központi kormányzatot a kollektív elnökség, a kétkamarás törvényhozás, az alkotmánybíróság és a központi bank alkotja, az államot alkotó két entitás szintén rendelkezik saját elnökséggel és törvényhozással. A központi kormányzat felelős a külpolitikáért, a külkereskedelemért, a pénzügyekért, az állampolgári és menekültügyi kérdésekért. A megállapodás értelmében a külföldi erőket ki kellett vonni, az ENSZ-csapatokat NATO-parancsnokság alatt álló békefenntartó erő váltotta fel. A menekülteknek lehetővé tették a visszatérést lakóhelyükre vagy kárpótlást helyeztek számukra kilátásba. A háborús bűnökkel vádolt személyeket kizárták a politikai életből.
Az egyezményt a szükség hozta létre, legfőbb célja az volt, hogy véget vessen a vérontásnak, s egyik fél sem volt elégedett vele. Az azóta eltelt évek során egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a két entitás és az őket összekötő gyenge központi kormány nem megoldja, hanem kiváltja a problémákat. Boszniában hatalmas a bürokrácia és a korrupció, egyre nagyobb a szegénység, újra és újra fellángolnak az etnikai ellentétek, amelyek lehetetlenné teszik a szükséges reformok véghezvitelét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke 16:10
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert 14:20
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
