A tenger után az állammal is meg kellett küzdenie a spanyol kincseshajót feltáró családnak

Knud Baade: A hajótörés (1835 k.)

A szerencsétlenül járt kincses hajó

Amikor a konkvisztádorok elkezdték Közép- és Dél-Amerika felfedezését, majd meghódítását, hihetetlen mennyiségű kincs hullott az ölükbe. A gazdagságot nem az indiánoktól elrabolt kincs jelentette, hanem azok a bányák, amelyeket európai technológiával és rabszolgamunkával kitermelve óriási nyereséget hoztak a spanyol koronának. A legnagyobb bányák Mexikóváros közelében, valamint a mai Bolíviában lévő Potosíban voltak.

A hajók útja leegyszerűsítve úgy képzelhető el, hogy Cadiz kikötőjéből ellátmányt, utánpótlást, és újabb embereket hoztak az Újvilágba, majd Veracruzban vagy Portobelóban (Panama) a nemesfémet bepakolva visszahajóztak Spanyolországba. A visszaúton érintették Havannát, majd északkeletre hajóztak, Florida partjai előtt, hogy a Golf-áramlat a segítségükre legyen a visszaúton.

Ezeknek a hajóknak az egyike volt a Nuestra Señora de Atocha is. A nevét a legenda szerint onnan nyerte, hogy Atochában, amikor még a kalifák uralták az Ibériai-félszigetet, sokakat bebörtönöztek a hitük miatt. A foglyokat nem etették, és az uralkodó megtiltotta a családoknak, hogy ételt vigyenek be, kivéve a 12 év alatti gyermekeket. Azok az asszonyok, akiknek nem voltak ilyen korú gyermekeik, a város határában felállított Miasszonyunk szobornál imádkoztak megoldásért.

A mai Bolívia területén lévő Potosí ezüstbányái Theodore de Bry metszetén

Hamarosan egy gyermek tűnt fel, akinek a kulacsából nem fogyott ki a víz, és mindig elég kenyere volt az ellátatlan foglyoknak. Csak azok kezdték el gyanítani, hogy miről van szó, akik felfigyeltek arra, hogy az említett szobor kis Jézusának a cipője megkopott. Az atochai csodára emlékezve neveztek el egy hajót is, amely Spanyolország és az Újvilág között közlekedett.

A Nuestra Señora de Atocha 1622 márciusában hagyta el az Óvilágot, és május végén érkezett meg Portobelóba. Ott a Limából és Potosíból öszvérkaravánnal odaszállított nemesfémeket berakodták, és két hónappal később a hajó távozott. A hajó nem közlekedett egyedül: a Tierra Firme névre hallgató flottának tagja volt a Santa Margarita nevű galleon, valamint további felfegyverzett hajók is, összesen huszonnyolcan.

Európába tartó spanyol hajók

Mivel a Nuestra Señora de Atocha alaposan meg volt rakodva, a flotta hátsó részén hajózott a Santa Margaritával, a Nuestra Señora del Rosarioval és két társával együtt. Szerencsétlenségükre a flotta eleje még éppen el tudta kerülni azt a vihart, amely a hátul haladó hajókra teljes erővel lecsapott. A hajótest a zátonyokon megsérült, és szinte azonnal elsüllyedt, a vihart mindössze három tengerész és két rabszolga élte túl a hajó hátsó árbocába kapaszkodva.

1. A szerencsétlenül járt kincses hajó
2. Búvárharangos próbálkozások
3. Az Atocha nyomában
4. Az Újvilág gazdagsága

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2013

• A múlt század romkocsmái
• A Romanov-ház utolsó évtizedei
• Udvari bolondok a történelemben
• Száz éve épült a szőnyi álomkastély
• Udvari arcképfestők és fejedelmi modelljeik
• A Magyar Néphadsereg és az Egri csillagok
• A Kennedy-család és az öröklött hírnév
• Nem volt könnyű életük az újkori udvari bolondoknak
• Robert Capa és Magyarország