„Egy embernek volt két fia. A fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. Néhány nap múlva a fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett. Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki” (Lukács 15, 11).

A tékozló fiú történetének egyik, már kortársai körében is legismertebb feldolgozása Caravaggio Hamiskártyások című festménye. A fiatal, jómódú fiú mit sem sejtve kártyázik egy vele egykorúnak tűnő alakkal, miközben a háta mögött egy idősebb, rosszarcú figura les bele a lapjaiba. Ujjaival hármat mutatva jelez a nekünk háttal ülő, az övéből egy treff négyest előhúzó hamiskártyásnak. A XVI. század utolsó éveiben készült festmény által lett népszerű a gazdag ifjú megkísértésének és rossz útra térítésének a témája: a főszereplő, korából adódóan, egészen biztosan nem az általa megkeresett pénzből vásárolta a rajta látható finom kelméket, és nem a saját pénzét kockáztatja a kártyajátékban, hanem valakitől, feltehetően az apjától kapta mindazt, amit most szerencsejátékra tesz fel, tapasztalatlanul.

A tékozlást a korábbi évszázadokban elfátyolozott szemű nevető nőalak testesítette meg. Mindkét kezével bőségszarut tart, amelyből aranyat és más drágaságokat szór. A tékozló fiú Lukács evangéliumában olvasható példázata jóval konkrétabb formában jelenik meg Caravaggio festményén, amelyet Georges de la Tour egészen biztosan ismert. Ahogyan az itáliai mester, úgy a francia művész is több változatát festette meg a témának, az egyik a Texas állambeli Fort Worth-ban, a másik Párizsban található.

Három kísértés

De la Tour életéről nagyon keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy egy pék édesapa és egy kisnemesi származású édesanya hét gyermekének az egyike volt. Tanoncévei végén hollandiai körutazást tett, ennek során megismerkedett az utrechti iskola Caravaggio-követőként számon tartott művészeivel és így, közvetve, Caravaggio művészetével is. Feleségével 1620-ban Lunéville-ben telepedtek le, amely eredetileg a Lotaringiai Hercegség, majd 1641-től a Francia Királyság része volt. De la Tour elsősorban megrendelésre dolgozott, vallásos és zsánerképeket festett, 1639-ben XIII. Lajostól megkapta a királyi festő – Peintre Ordinaire du Roy – címet is. A városban 1652-ben gyilkos járvány söpört végig, a festő és egész családja a kór áldozata lett.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. tavasz különszám számában olvasható.