2021. tél: Mesélő naplók
ITT támogathatsz bennünket

A szovjetek még '90-ben is féltek a németektől

2015. május 31. 14:39 MTI

Huszonöt éve, 1990. május 31. és június 4. között tárgyalt Washingtonban George Bush amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet államfő. A két szuperhatalom vezetője számos szerződést, illetve közös nyilatkozatot írt alá, de a találkozót a két német állam újraegyesítésének és Németország esetleges NATO-tagságának kérdése határozta meg.

Gorbacsov és Bush egy egyezményt ír alá a Fehér Házban

A Mihail Gorbacsov szovjet vezető által 1985-ben elindított reformok, a peresztrojka nyomán a szovjet érdekszférába tartozó közép- és kelet-európai országokban is átalakulások kezdődtek. Az addigi európai egyensúly megbomlása, a Szovjetuniót egyre jobban feszítő belső konfliktusok miatt a Kreml számára szükségessé vált a közvetlen vagy közvetett nyugati támogatás. Befejeződött a "kis hidegháború", újraindultak az elakadt leszerelési tárgyalások, és 1985-től rendszeressé váltak a csúcstalálkozók Gorbacsov és Ronald Reagan, majd az 1989-ben hivatalba lépett George H. W. Bush amerikai elnök között.

Gorbacsov és Bush első, nem hivatalos találkozójára 1989 decemberében Málta mellett került sor, s bár formális megállapodás nem született, a szovjet vezető hallgatólagosan szabad utat adott a kelet-európai változásoknak. A történészek értékelése szerint ezzel ért véget a jaltai világrend. A két politikus következő csúcstalálkozójára 1990. május 31. és június 4. között Washingtonban került sor, és ekkor már számos egyezményt írtak alá.

A START-ról szóló közös nyilatkozat az alapelveket szabta meg, és előírta, hogy a szerződést 1990 végére kell aláírásra kész állapotba hozni. A dokumentum a szárazföldi telepítésű interkontinentális rakéták, a tengeralattjárókról indítható rakéták, valamint a nehézbombázók számát 1600-ban állapította meg, a nukleáris robbanófejek számát típusonként hatezerben maximálta.

A vegyi fegyverekről szóló egyezményben vállalták, hogy 1992 és 2002 között készleteik 80 százalékát megsemmisítik, és a szerződés életbe lépése után beszüntetik az ilyen jellegű fegyverek gyártását. A megállapodást korlátlan időtartamra kötötték, azzal a fenntartással, hogy ha hasonlóan átfogó sokoldalú egyezmény jön létre, akkor a kétoldalú megállapodás érvényét veszti. (A vegyifegyver-tilalmi egyezmény valóban elkészült, 1993-ban nyitották meg aláírásra, és 1997. április 29-én lépett hatályba).

A találkozó szinte utolsó pillanatában, 1990. június 3-án írták alá azt a szerződést, amely a második világháború befejeződése óta először rendezte a két ország kereskedelmi kapcsolatait. A Szovjetunió a legnagyobb kedvezményes elbánást azonban nem kapta meg, ezt és a megállapodás kongresszusi ratifikálását az amerikai fél a szovjet állampolgárok kivándorlását liberalizáló törvény elfogadásához és (nem hivatalosan) a litván függetlenség elismeréséhez kapcsolta.

A megállapodás előirányozta az amerikai áruk szovjet piacokra való bejutásának megkönnyítését és a magántulajdon fokozott védelmét, az amerikai cégek letelepedését szabályozó szovjet hivatalos eljárások egyszerűsítését és az amerikai gabonaszállításokról szóló ötéves szerződést. (1989-ben a Szovjetunióba irányuló amerikai export alig 4 milliárd dollárt tett ki, és teljes egészében gabonából állt, míg a 648 millió dollár értékű szovjet kivitel lényegében vodka-, olaj- és szőrmeszállítmányokból tevődött össze.)

A tárgyalásokon az is világossá vált, hogy a német kérdésben szemben állnak a nézetek. Washington ragaszkodott az egységes Németország NATO-tagságához, míg Moszkva nem ellenezte ugyan az egyesülést, de attól tartva, hogy Németország NATO-tagsága megbontaná az európai egyensúlyt, átmeneti szakaszt javasolt. Abban viszont egyetértettek a felek, hogy a helsinki okmányok szellemében a kérdést a németeknek kell eldönteniük.

Litvánia függetlenségével kapcsolatban Gorbacsov kijelentette, hogy alkotmányos okokból, valamint a térségben lévő szovjet flotta- és rakétatámaszpontok miatt ez Moszkva számára elfogadhatatlan. Litvániában szerinte népszavazást kell tartani, és ha a többség a függetlenség mellett van, a balti ország további 5-7 év alatt nyerheti el önállóságát.

A START szerződést 1991. július 31-én, öt hónappal a Szovjetunió felbomlása előtt írták alá Moszkvában, a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról és csökkentéséről szóló, 17 cikkből álló szerződést George Bush és Mihail Gorbacsov látta el kézjegyével. A START-II szerződést (immár Oroszország és az Egyesült Államok között) 1993. január 3-án Moszkvában George Bush amerikai és Borisz Jelcin orosz elnök írta alá, de ez a szerződés soha nem lépett hatályba, mert nem ratifikálták. A START-III szerződést Barack Obama amerikai és Dmitrij Medvegyev orosz elnök 2010. április 8-án írta alá Prágában, az új START-szerződés 2011. február 5-én lépett hatályba.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. tél: Mesélő naplók
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár