A színházi előadásokon és a véres kivégzéseken egyaránt jól szórakoztak az ókori rómaiak

2022. december 28. 15:54 Múlt-kor

Korábban

A játékok alkonya

A Severus-dinasztia hatalomra jutásakor, vagyis a Kr. u. 2. század végén a játékok egyre visszafogottabbá váltak a külsőségek tekintetében. A következő évszázadban ez a tendencia felerősödött; a Birodalom válsága az ünnepségek pompáján is éreztette hatását.

Gladiátorok küzdelme egy római mozaikon

A kereszténység erősödésével és I. Constantinus hatalomra kerülésével a 4. század elején egy új korszak kezdődött. Az uralkodó megtiltotta a damnatio ad bestiast (emberek vadállatok általi kivégzését), amely az előző században rengeteg keresztény mártírhalálához vezetett.

Az egyház a kezdetektől fogva ellenségesen viszonyult a cirkuszi látványosságokhoz, és a II. század végétől már nyíltan ki is fejezte ellenérzéseit a játékokkal kapcsolatban.

A kereszténység a végóráit számláló Birodalom gerinceként fontos szerepet töltött be a római mentalitás és erkölcs megváltoztatásában.

Nagy Constantinus császár betiltotta a damnatio ad bestias gyakorlatát, amelynek számtalan keresztény hívő esett áldozatul.

A pénzügyi-gazdasági problémák és a rabszolgák hiánya következtében a pompás ünnepségek megrendezése egyre nagyobb teherré vált. Rómában az utolsó gladiátorviadalt Honorius uralkodása alatt, az 5-6. század fordulója környékén tartották. A játékok Itáliában azonban még a gót királyok uralma alatt is megjelentek.

Dacára annak, hogy az ókori Róma számos – sokkal inkább – követendő példával szolgált az utókor számára, a bukását követő évszázadok során a fényűző játékok váltak a Birodalom egyik legfőbb szimbólumává, a panem et circenses elve és a populizmus pedig azóta is a mindennapokban előforduló fogalmak.

előző oldal 3 / 3