A Saipan partraszállás 1944-ben a civil lakosság tragédiájának szimbóluma lett
2025. október 11. 13:05 Múlt-kor
A Saipan partraszállás 1944. június 15-én kezdődött, mindössze kilenc nappal a normandiai invázió után. A Mariana-szigetekért vívott csata stratégiai győzelmet hozott az Egyesült Államoknak, ám a civil lakosság körében soha nem látott pusztítással járt.
Illusztráció
Korábban
A Saipan partraszállás
A Saipan partraszállás 1944. június 15-én kezdődött, mindössze kilenc nappal a normandiai invázió után. A két hadművelet időbeli egybeesése jól mutatta a háború globális jellegét és a szövetségesek óriási erőforrásait. Ahogy Craig L. Symonds történész írta World War II at Sea című művében: „Az, hogy a szövetségesek képesek voltak két nagyszabású inváziót végrehajtani a világ ellentétes pontjain, mindössze kilenc nap különbséggel, a háború valóban globális természetét bizonyította.”
A Mariana-szigetek stratégiai jelentőségűek voltak: innen a B–29 Superfortress bombázók elérhették Tokiót, és lehetőséget adtak az amerikaiaknak Guam visszafoglalására. A hadműveletet Raymond Spruance tengernagy irányította, aki 15 repülőgép-hordozót, hét csatahajót, 11 cirkálót, 86 rombolót és több mint 56 szállítóhajót mozgósított – összesen 127 000 katonával és tengerészgyalogossal.
A Saipan partraszállás katonai céljai és előzményei
Az Egyesült Államok és Japán már az első világháború vége óta számolt azzal, hogy jövőbeli konfliktusuk kulcsa a Csendes-óceán nyugati térségében dől majd el. A Mariana-szigetek középpontjában fekvő Saipan így vált a háború egyik legfontosabb célpontjává.
Soemu Toyoda japán admirális a következő stratégiát fogalmazta meg: „Céljainkat egyetlen döntő csatában kell elérnünk, az ellenség főerejének teljes megsemmisítésével.”
Japán azonban rosszul mérte fel a szövetségesek logisztikai fölényét. A saipani flotta tűzereje még a normandiai invázióét is felülmúlta.
A Saipan partraszállás és a civil lakosság tragédiája
Amikor az amerikai tengerészgyalogosok partra szálltak, a japán hadsereg hamis híreket terjesztett: az amerikaiakat szörnyetegként ábrázolták, akik megkínozzák és megerőszakolják a civileket. A félelem pánikot és végül tömeges öngyilkossági hullámot váltott ki.
A japán katonai vezetés fegyveres egységeket küldött a falvakba, hogy az embereket „becsületből” az önpusztításra buzdítsák. Sokan a Marpi Point és a Banzai-szikla pereméről vetették le magukat a tengerbe. A szemtanúk szerint egész családok, köztük gyerekek és idősek haltak meg így. Michael Witowich amerikai katona később így emlékezett: „A sikolyok annyira elviselhetetlenek voltak, hogy lelőttem a haldoklókat, csak hogy megszabadítsam őket a szenvedéstől.”
Azok a civilek, akik nem ugrottak, sokszor kényszerrel haltak meg: házaikba zárták őket, majd gránátokat dobtak közéjük. A japán hadsereg a „becsület” nevében szinte a teljes lakosságot elpusztította.
A japán katonai vezetők utolsó napjai
A japán parancsnokok is sorra követték a bushido elvét: Nagumo admirális július 6-án, Saitō Josicugu altábornagy négy nappal később vetett véget életének. A katonákhoz intézett utolsó szavaik a halálra buzdították a túlélőket, miközben a szövetségesek már átvették az uralmat a sziget fölött.
Guy Gabaldon amerikai tengerészgyalogos azonban más utat választott: japánul beszélt, és több mint ezer civilt győzött meg arról, hogy az amerikaiak nem ellenségek. Embermentő tettei miatt később „Saipan hőse” néven emlegették.
A Saipan partraszállás öröksége
A Saipan partraszállás 1944. július 9-én zárult, amikor az amerikaiak teljesen elfoglalták a szigetet. A harcokban mintegy 30 000 japán vesztette életét, közülük több mint 9000 civil öngyilkosságot követett el. A Marpi Point és a Banzai-szikla azóta is emlékhely, ahol a látogatók csendben hajtanak fejet az áldozatok előtt.
A hadművelet után Guam és Tinian is amerikai kézre került. Utóbbi szigeten épült az a repülőtér, ahonnan felszálltak a Hirosimát és Nagaszakit elpusztító B–29-es bombázók. A Saipan feletti győzelem így közvetlenül vezetett a háború lezárásához és Japán kapitulációjához.
A Saipan partraszállás nemcsak katonai diadal volt, hanem a háború egyik legsötétebb fejezete is. A civil lakosság tömeges halála a propaganda, a félelem és a becsületkódex torz örökségének tragikus következménye lett. A történelem e fejezetét ma is ritkán idézik fel – pedig a csendes-óceáni háború valódi arcát talán itt láthatjuk a legközvetlenebbül.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
- A leves, amely megállított egy háborút
- Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
- A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
- Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
- Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
- A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
- Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
- Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?
- Különös viking sír Norvégiában 18:05
- Ősi hitvilág a natufi kultúrából 16:05
- Sárkányok Kabul felett - A Sámán Pajzs hadművelet nyomában 15:30
- 3600 éves bronzkori metropoliszt tártak fel a kazah sztyeppén 14:05
- Napóleon és Kuba: egy halotti maszk rejtélyes története 12:05
- Fejezetek egy pompeji-i gyorsétterem történetéből – egyiptomi kerámiaváza került elő a romok közül tegnap
- Arábia – az ősi illatok földje tegnap
- Léteztek-e női gladiátorok az ókori Rómában? tegnap
