A Saipan partraszállás 1944-ben a civil lakosság tragédiájának szimbóluma lett

A Saipan partraszállás 1944. június 15-én kezdődött, mindössze kilenc nappal a normandiai invázió után. A Mariana-szigetekért vívott csata stratégiai győzelmet hozott az Egyesült Államoknak, ám a civil lakosság körében soha nem látott pusztítással járt.

A Saipan partraszállás

A Saipan partraszállás 1944. június 15-én kezdődött, mindössze kilenc nappal a normandiai invázió után. A két hadművelet időbeli egybeesése jól mutatta a háború globális jellegét és a szövetségesek óriási erőforrásait. Ahogy Craig L. Symonds történész írta World War II at Sea című művében: „Az, hogy a szövetségesek képesek voltak két nagyszabású inváziót végrehajtani a világ ellentétes pontjain, mindössze kilenc nap különbséggel, a háború valóban globális természetét bizonyította.”

A Mariana-szigetek stratégiai jelentőségűek voltak: innen a B–29 Superfortress bombázók elérhették Tokiót, és lehetőséget adtak az amerikaiaknak Guam visszafoglalására. A hadműveletet Raymond Spruance tengernagy irányította, aki 15 repülőgép-hordozót, hét csatahajót, 11 cirkálót, 86 rombolót és több mint 56 szállítóhajót mozgósított – összesen 127 000 katonával és tengerészgyalogossal.

A Saipan partraszállás katonai céljai és előzményei

Az Egyesült Államok és Japán már az első világháború vége óta számolt azzal, hogy jövőbeli konfliktusuk kulcsa a Csendes-óceán nyugati térségében dől majd el. A Mariana-szigetek középpontjában fekvő Saipan így vált a háború egyik legfontosabb célpontjává.

Soemu Toyoda japán admirális a következő stratégiát fogalmazta meg: „Céljainkat egyetlen döntő csatában kell elérnünk, az ellenség főerejének teljes megsemmisítésével.”

Japán azonban rosszul mérte fel a szövetségesek logisztikai fölényét. A saipani flotta tűzereje még a normandiai invázióét is felülmúlta.

A Saipan partraszállás és a civil lakosság tragédiája

Amikor az amerikai tengerészgyalogosok partra szálltak, a japán hadsereg hamis híreket terjesztett: az amerikaiakat szörnyetegként ábrázolták, akik megkínozzák és megerőszakolják a civileket. A félelem pánikot és végül tömeges öngyilkossági hullámot váltott ki.

A japán katonai vezetés fegyveres egységeket küldött a falvakba, hogy az embereket „becsületből” az önpusztításra buzdítsák. Sokan a Marpi Point és a Banzai-szikla pereméről vetették le magukat a tengerbe. A szemtanúk szerint egész családok, köztük gyerekek és idősek haltak meg így. Michael Witowich amerikai katona később így emlékezett: „A sikolyok annyira elviselhetetlenek voltak, hogy lelőttem a haldoklókat, csak hogy megszabadítsam őket a szenvedéstől.”

Azok a civilek, akik nem ugrottak, sokszor kényszerrel haltak meg: házaikba zárták őket, majd gránátokat dobtak közéjük. A japán hadsereg a „becsület” nevében szinte a teljes lakosságot elpusztította.

A japán katonai vezetők utolsó napjai

A japán parancsnokok is sorra követték a bushido elvét: Nagumo admirális július 6-án, Saitō Josicugu altábornagy négy nappal később vetett véget életének. A katonákhoz intézett utolsó szavaik a halálra buzdították a túlélőket, miközben a szövetségesek már átvették az uralmat a sziget fölött.

Guy Gabaldon amerikai tengerészgyalogos azonban más utat választott: japánul beszélt, és több mint ezer civilt győzött meg arról, hogy az amerikaiak nem ellenségek. Embermentő tettei miatt később „Saipan hőse” néven emlegették.

A Saipan partraszállás öröksége

A Saipan partraszállás 1944. július 9-én zárult, amikor az amerikaiak teljesen elfoglalták a szigetet. A harcokban mintegy 30 000 japán vesztette életét, közülük több mint 9000 civil öngyilkosságot követett el. A Marpi Point és a Banzai-szikla azóta is emlékhely, ahol a látogatók csendben hajtanak fejet az áldozatok előtt.

A hadművelet után Guam és Tinian is amerikai kézre került. Utóbbi szigeten épült az a repülőtér, ahonnan felszálltak a Hirosimát és Nagaszakit elpusztító B–29-es bombázók. A Saipan feletti győzelem így közvetlenül vezetett a háború lezárásához és Japán kapitulációjához.

A Saipan partraszállás nemcsak katonai diadal volt, hanem a háború egyik legsötétebb fejezete is. A civil lakosság tömeges halála a propaganda, a félelem és a becsületkódex torz örökségének tragikus következménye lett. A történelem e fejezetét ma is ritkán idézik fel – pedig a csendes-óceáni háború valódi arcát talán itt láthatjuk a legközvetlenebbül.