A reneszánsz ember megkésett és kis híján elfeledett mintaképe volt Giuseppe Arcimboldo

Egyszerre hátborzongató és zseniális (balra Vertumnus, II. Rudolf portréja; jobbra a Négy évszak egy fejben című alkotása)

1526-ban vagy 1527-ben született Milánóban, délnémet származású művészcsaládban, házukban gyakran fordultak meg a kor kiváló tudósai, művészei, írói. Giuseppe ólomüvegfestőként kezdte pályáját, apja mellett dolgozott a helyi katedrális díszítésén, nevét először 1549-ben említik a dóm Szent Katalin életét ábrázoló vitrázsvázlata kapcsán.

Apja halála után, az 1550-es évek elejétől önállóan dolgozott. 1551-ben öt címert festett Habsburg Ferdinánd magyar és cseh király, későbbi német-római császár számára, és neki tulajdonítják a milánói Szent Mór-templom Keresztelő Szent János fejevétele című freskóját is. Az 1560-as évekre számos itáliai városban ismert lett, a comói és monzai templomok számára festett freskókat és oltárokat.

Az akkor már népszerű és elismert ifjú 1562-ben hagyta el szülővárosát. Előbb Bécsben II. Miksa német-római császár, magyar és cseh király, majd annak utóda, a székhelyét Prágába áthelyező II. Rudolf udvari festője lett. Első fennmaradt rajzát, amelyet 1566-ra datálnak, Josephus Arcimboldus Minensis (azaz milánói) néven írta alá.

A feljegyzések szerint 1572-ben Rudolf magyar királlyá koronázásának rendezője és dekoratőre volt, Miksa pedig rábízta a természeti és ember által alkotott csodákat tartalmazó Kunstkammer gyűjteményének katalogizálását és dokumentálását.

A Habsburgok szolgálatában töltött negyedszázad után 1587-ben elbocsátását kérte és hazatért. A prágai udvar kéréseit továbbra is teljesítette, s Rudolf 1592-ben birodalmi gróffá emelte – ez a megtiszteltetés a 16. században rajta kívül csak két festőművészt, Il Sodomát és Tizianót érte.

Önarckép

A művész 1590 körül hálából elkészítette az uralkodót Vertumnusként (az évszakok római isteneként) ábrázoló sajátságos portréját zöldségekből, virágokból, gyümölcsökből. Ugyancsak Rudolf számára festette 1589–90-ben Flora istennőt ábrázoló két képét.

Az elsőn virágokból alkotta meg a tavasz és a növények római istennőjét, a második (Flora meretrix) kéjnőként, fedetlen kebellel ábrázolja az istennőt, akinek haját virágok és polipkarok alkotják, dekoltázsa fehér virágtengere körül hernyók és lepkék láthatók.

Képeinek egy része 1648-ban, amikor a harmincéves háború legvégén a svédek megostromolták Prágát, Rudolf műgyűjteményének zömével együtt hadizsákmányként Stockholmba, majd különböző magángyűjteményekbe került. A két Flora-festmény csak több mint négy évszázad után, 2014-ben volt látható ismét együtt Bécsben.

Arcimboldo 1593. július 11-én halt meg Milánóban, a feljegyzések szerint vesebajban, nem az éppen akkor pusztító pestisjárványban. Halála után elfelejtették, nevét századokon át szinte nem is említették. 1885-ben jelent meg egy róla szóló monográfia, amely elsősorban portréfestői tevékenységét tárgyalta.

Igazi reneszánsz emberként számos műfajban mozgott otthonosan: hagyományos képei mellett az udvari bálokra és ünnepségekre, házasságokra ruhákat, jelmezeket és díszleteket (sőt hárfaszerű hangszert is) tervezett, feladata volt különböző vigasságok, színházi előadások megszervezése, és költőként is jeleskedett.

Az 1560-70-es években készítette a nevét világhír felé röpítő Évszakok (Tavasz, Nyár, Ősz, Tél) és a Négy elem (Levegő, Tűz, Föld, Víz) című allegorikus sorozatait, amelyeknek darabjai ma különböző európai múzeumokban találhatóak.

Portréit a témához illő gyümölcsökből, zöldségekből, gyökerekből, állatokból (halak, rákok, békák) komponálta, többek közt Leonardo groteszk rajzaiból merített ihletet.

A könyvtáros (1566)

Festményei között akad, amelyen gyümölcskosár vagy zöldségtál látható, de a képet megfordítva egy arc tűnik elő. Másokon foglalkozásokat személyesített meg: a könyvtáros portréját könyvek és azok lapjai alkotják, az udvarban szolgáló ügyvédét hal- és csirkeételek, a pincérét pedig kancsók, serlegek, hordók és tányérok.

Képei tanúsága szerint az itáliai mester alapos természettudományi ismeretek birtokában volt, a feljegyzések szerint a flóra és fauna jellemzőit a bécsi és prágai növény- és állatkertekben folytatott tanulmányai során sajátította el.

Csak az 1930-as évek közepén, 1936-ban fedezte fel újra Alfred H. Jarr, a New York-i Modern Művészeti Múzeum (MoMA) alapítója, aki a szürrealizmus és a dadaizmus előfutáraként ünnepelte, és a múzeum hatalmas sikerű dadaista és szürrealista kiállítása alkalmával Arcimboldo képeit is bemutatta. Ma már a 16. század legnagyobb festői között emlegetik, aki Salvador Dalí művészetére is nagy hatással volt.

2011-ben Milánóban Arcimboldo összes ismert képét bemutatták, a közönség ekkor első alkalommal csodálhatta meg azokat – a bécsi udvari korszak előtt – Münchenben festett fejeket, amelyeket korábban nem neki tulajdonítottak. Önarcképe, egy hagyományos grafika, a prágai Nemzeti Galériában látható. Érdekesség, hogy a 2015. évi milánói expo Foody nevű, gyümölcsökből és zöldségekből összerakott kabalafiguráját is Arcimboldo képei ihlették.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

Múlt-kor magazin 2018. különszám

• Hitler és a nők 
• Tamáska Mária az "Öreg" árnyékában
• Magyar deportáltak felszabadulása és hazatérése
• Petőfi halála és a túlélés költői
• Kádár János és az ő Piroskája
• A Nagy Háború osztrák–magyar tábori bordélyai
• Vágy és vezeklés
• Rákosi Mátyás 15 évig tartó „gyógykezelése”
• Az elveszett csejtei "Vérgrófnő"