A macska, amely egy év alatt kipusztított egy egész madárfajt
2019. március 27. 08:52 Múlt-kor
Amikor az ember új környezetbe települ életének minden tartozékával együtt, nehéz előre megmondani, milyen hatása lesz ennek a környező élővilágra. Erre az egyik legkiválóbb példa a Stephens-szigeti álfakusz nevű apró, röpképtelen madár. A népszerű történet szerint egyetlen élőlény fedezte fel, és pusztította is ki – egy világítótorony kezelőjének macskája.
Korábban
Az ismeretlen madárfaj
Az Új-Zéland déli szigetéhez közeli apró, másfél négyzetkilométer területű földdarabon 1892-ben épült világítótorony. A rovarokkal táplálkozó kisméretű madarakat lehetséges, hogy látták az építkezésen dolgozók, de nem fordítottak rájuk különösebb figyelmet. Az emberi tudomány két évvel később szerzett róluk tudomást, amikor a világítótorony segédkezelője, David Lyall többedmagával a szigetre költözött, hogy átvegye a világítótorony üzemeltetését.
Lyall természetkedvelő volt, és már várta, hogy érdeklődésének hódoljon a szinte lakatlan szigeten, amelyen napjainkban is számos ritka állatfaj található meg, valamint ismert fajok más élőhelyeikhez képest szokatlanul nagy számban. Azonban mivel kevés ember volt rajta kívül a szigeten, Lyall magával vitte vemhes macskáját, Tibbles-t is, hogy mindig legyen társasága (a Tibbles viszonylag elterjedt angol családnév, amely a Theobald férfinév középangol formájából származik).
A Stephens-szigeti álfakusz a leírások, illetve a fennmaradt preparált példányok tanúsága szerint apró, fakó színű madár volt, mely nagy lábakkal és szilárd csőrrel rendelkezett. Hátán és oldalán olívzöldek voltak a tollai, amelyek szegélyük felé elsötétedtek, szárny- és faroktollai pedig barnák voltak. Szeménél sárga csík vagy folt ékesítette, begye pedig világosabb tollazatú volt. A sziget más madaraitól az is megkülönböztette, hogy képtelen volt a repülésre. Begyén nem volt hová tapadnia az ehhez szükséges erős szárnyizmoknak, így szárnyai aprók és lekerekítettek voltak, puha, ritkás tollazattal, amely egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy befogja a szelet, így még csak rövidebb siklásra sem volt képes – Tibbles elől nemigen tudott elmenekülni.
A kár hamar visszafordíthatatlanná vált: a macskák rendkívül eredményes vadászok, erős az üldözőösztönük, és gyakran akkor is megölik elfogott áldozatukat, ha éppen nem is éhesek. Mint azt a kijáró macskák gazdái tapasztalhatják, előfordul, hogy hazahozzák zsákmányukat, egyfajta ajándékként (más vélemények szerint trófeaként, hogy kifejezzék dominanciájukat a háztartásban).
Ez volt a helyzet a Stephens-szigeten is – Tibbles sokféle madár és más élőlény tetemét hozta haza, amelyeket a tájékozott Lyall mind azonosítani tudott – egy kivételével. A férfi akkor lepődött meg igazán, amikor kiderült, nem csupán ő, de mások sem tudták, miféle madár ez. Gondosan kipreparált több, Tibbles által zsákmányolt példányt, és elküldte őket a kor legelismertebb ornitológusainak. Megfigyelése szerint a röpképtelen madár éjszakai állat volt, és rovarokkal táplálkozott.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Művészfeleségek munkáiból készít kiállítássorozatot a szentendrei Ferenczy Múzeum 12:20
- Ritka Caravaggio-festményt állítottak ki Rómában 11:20
- Már az első percben gólt rúgott az Aranycsapat az évszázad mérkőzésén 08:20
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
