A kiskirályokkal való harc töltötte ki az „utolsó aranyágacska” uralkodását

A hanyatló királyság el nem ismert hercege

III. András uralkodásának csaknem egészét meghatározta a feudális anarchia szélén egyensúlyozó ország különböző érdekcsoportjainak pozícióharca. Már trónra kerülésének ténye is voltaképpen e folyamatos belharcnak köszönhető, ahogyan elődje, IV. (Kun) László meggyilkolása is.

A megkoronázása előtti években Andrásról kevesen gondolták volna, hogy sikerül megszereznie a magyar trónt – Árpád-házi származása ugyanis korántsem bizonyítható egyértelműen. Édesapja az az Utószülött István herceg volt, akit édesanyja, Estei Beatrix királyné II. András halála után hozott világra.

A királynénak nem sokkal férje halála után külföldre kellett menekülnie, mert az udvarban többek – köztük a király idősebb, első házasságából való fiai, a trónra lépő IV. Béla és Kálmán herceg is – úgy tartották, a születendő gyermek apja nem az idős uralkodó, hanem Apod fia Dénes korábbi tárnokmester és nádor (akit Béla ezután meg is vakíttatott). Beatrix ezért 1236-ban már a thüringiai Wehrdában adott életet a hercegnek, akit féltestvérei sosem ismertek el.

A Velencében nevelkedett István kétszer nősült. Első felesége, Traversari Erzsébet életével adózott fia, István születésének, aki csecsemőként elhunyt. Második felesége, az igen befolyásos velencei családból származó Morosini Tomasina 1265-ben hozta világra a (vélhető) nagyapja után szintén Andrásnak nevezett gyermeket, akit a kezdetektől királynak neveltek.

Andrást a magyar trón közelébe azonban mégsem neveltetése, hanem a magyarországi viszonyok alakulása sodorta: IV. Béla idején a tatárjárás, majd fia, a későbbi V. István előbb ellene, majd teljes jogú királyként apja korábbi hívei ellen folytatott belháborúi, végül pedig az ő fia, IV. (Kun) László botrányokkal és belháborúkkal tűzdelt uralkodása mind a korábbi Árpád-házi uralkodók által kiépített központi hatalom gyengülésével jártak.

IV. László és I. Rudolf német király a dürnkruti csatában még együtt harcoltak

A legnagyobb birtokokkal rendelkező nemesek valóságos uralkodókként viselkedhettek területükön, egymással is háborúztak, továbbá több erősség volt az ő kezükön, mint a királyén, ami korábban elképzelhetetlen lett volna.

IV. László uralma alatt az egyre gyarapodó hatalmú főurak többször is próbálkoztak ellenkirály állításával, jelöltjük azonban eleinte László öccse volt, akit szintén Andrásnak hívtak. A „Velencei” gúnynévvel is illetett Andrásra azután terelődött a figyelem, hogy a király öccse 1278-ban meghalt.

Amikor IV. Lászlót 1290. július 10-én sátrában meggyilkolták, az ellene szervezkedő urak éppen Magyarországra hozták Velencéből Andrást, akit azonban Hahót nembeli Arnold zalai várúr elfogott, majd átadott a magyar trónra szintén szemet vető Habsburg Albertnek, az ekkori német király, I. Rudolf fiának.

László halála teljességgel megfordította a magyar urak helyzetét, így a legtöbben – származásával kapcsolatos kételyeiket feledve – az immár mégis Árpád-házinak tekintett András mellé álltak. Lodomér esztergomi érsek szervezésében megszöktették a fogságból, és 13 nappal az előző király halálát követően Fehérváron megkoronázták.

1. A hanyatló királyság el nem ismert hercege
2. A szakadék szélén
3. Az utolsó aranyágacska

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

tél
Múlt-kor magazin 2013

• Shakespeare elveszett világa
• Bájitalok a régmúltból
• Grace Kelly és Rainier: monarchia á la Hollywood
• Che Guevara Hollywoodban és a vasfüggöny mögött
• Domján Edit-Szécsi Pál: egy szerelem tíz hónapja
• Magyar űrhajósok a zűrben
• A Tenkes kapitánya
• Garibaldi magyar parancsnoka
• Az évszázad magyar műkincsrablása