Ott támadtak a németek, ahol senki sem tartotta lehetségesnek

Bernard Montgomery tábornok a Rommel felett aratott el-alameini győzelemmel valóságos legendává vált a Szövetségesek körében

Az ardenneki offenzíva a náci Németország utolsó kétségbeesett kísérlete volt arra, hogy kezébe vegye a háború irányítását a nyugati fronton.  A német csapatok kezdeti sikerei ellenére a támadás kudarcba fulladt. Az ardenneki csata napjainkig a II. világháború egyik csúcspontjának tekinthető, mely elvesztése után még Hermann Göring is elismerte, hogy csak késleltetni tudta az elkerülhetetlen vereséget.

A német diktátor számára világos volt, hogy keleten felesleges lenne ellentámadást indítani, hiszen a Vörös Hadsereg létszámbeli fölénye miatt az egyre fogyatkozó csapatainak esélye sem lenne a győzelemre.

Így magától értetődően a legjobb lehetőség a meglepetésszerű előre nyomulás volt a viszonylag gyengén védett, hiszen offenzívára alkalmatlannak tartották az erdő borította hegységet, Ardennek régión keresztül, így elérve a holland partokat. Hitler elgondolása alapján könnyen éket lehetett volna verni az angol és az amerikai erők közé, és ha a szerencse mellé áll, a Szövetségeseket Dunkirk-hez hasonló evakuálásra kényszeríthette volna.

Előrenyomuló német katonák a hátrahagyott amerikai felszerelések között az ardenneki régióban

Szigorúan titkos

A Wehrmacht a legnagyobb titoktartás mellett dolgozta ki terveit. A hadműveletet a Wacht am Rhein elnevezésre hallgatott, ami a régi Poroszország nem hivatalos himnuszaként volt ismert. Hitler csak a legmegbízhatóbb parancsnokaival osztotta meg az offenzíva részleteit. A már-már paranoid titoktartás egyik legbizarrabb eleme az volt, hogy az ezredparancsnokokat csak egy nappal a hadművelet előtt tájékoztatták annak pontos irányáról és menetéről.

Másik hasonlóan érdekes óvintézkedés a tűzgyújtásra vonatkozott. A német közlegényeknek tilos volt tüzet gyújtaniuk nappal, nehogy pozíciójukat ez ellenség előtt felfedjék. Helyette faszenet használhattak a főzéshez, mivel annak égése kevesebb füstöt eredményezett, azonban fűtő ereje is jóval kisebb volt. Az előre nyomulás közben teljes rádió csendben haladtak előre. A feltűnés kerülése végett a polgári lakosság házaiban szálltak meg, harci járműveiket pedig a nagyobb pajtákban rejtették el.

Ezzel sikerült kibújniuk a Szövetségesek légi felderítéseinek látóköréből. Kezdeti sikerei ellenére azonban az ardenneki offenzíva rendkívül megosztó volt a német vezérkar körében. Míg Hitler egyik leghűségesebb parancsnoka, a Wehrmacht főparancsnok-helyettese Wilhelm Keitel teljes mellszélességgel támogatta a hadműveletet, sok józanabb gondolkodású tiszt világosan látta az elkerülhetetlen összeomlást és ők inkább a főváros védelmére rendezkedtek volna be. Véleményüket azonban nem hangoztatták, hiszen a háború vége felé börtön volt a jussa annak, aki a Harmadik Birodalom lehetséges vereségét akárcsak egyszer is megemlítette.

Meglepetés az ardenneki hegységben

Hitler számításai kezdetben igazolódni látszottak, a Szövetségesek tényleg nem számítottak abból az irányból kibontakozó lehetséges ellentámadásra. A német támadás előestéjén a tapasztalt Bernard Montgomery tábornok azzal nyugtatta katonáit, hogy nem kell tartaniuk semmiféle német előre nyomulástól, hiszen az ellenség ember-, benzin- és lőszerhiány miatt már nem is gondolhat ellentámadásra.

Keitel tábornagyot a háború után a nürnbergi per keretében halálra ítélték

Montgomery nem állt távol az igazságtól, de alábecsülte a németek kezdeményezőképességét. A német páncélosalakulatok a csata első felében sikeresen haladtak előre és még Brüsszel városát is elfoglalták. A Waffen-SS elit alakulatainak harciassága valóságos félelmet keltett az újonc brit és amerikai katonák körében. A meglepetés ereje tehát sokat számított, azonban nem járt teljes sikerrel.

A német közkatonák naplóiban december 17-i dátummal olyan feljegyzések voltak olvashatóak, miszerint a háború menete ismét megfordult, de természetesen ez csak hiú ábrándnak számított. Eisenhower elnök ugyanis csapatai vereségét látva a frontra vezényelte a tartalékos osztagokat és tűzérségi fölényüket kihasználva visszavonulásra kényszerítette a több éves háborúban elcsigázott és kimerült német egységeket.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

2. Hunyadi Mátyás uralkodása
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek

• Oroszlánrészt vállalt Mátyás királlyá választásában Szilágyi Erzsébet
• Szinte teljesen ködbe burkolózik Szilágyi Erzsébet élete
• Bár kevés biztosat tudunk róla, rendkívül fontos szerepet játszott a magyar történelemben Szilágyi Erzsébet
• Magyarország történetéről szóló, elveszettnek hitt 16. századi kéziratot vizsgálnak a BTK kutatói
• A befolyásolható ifjú király előbb esküt tett Hunyadi Lászlónak, majd kivégeztette
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• Fényes győzelmet arattak Kinizsiék Kenyérmezőnél a portyázó törökök felett
• A kiéheztetés lassú, de biztos fegyverével kényszerítette térdre Ausztriát Mátyás király
• A skót klánalapító, a skizofrén és a püspök – öt királyi fattyú a magyar történelemből