Görög és kínai régészek vizsgálják az ókori Arszinoét

Lezárult az ókori Arszinoé területén indított új, szisztematikus régészeti feltárás első szezonja az északnyugat-görögországi Angelokasztro közelében. A görög kulturális minisztérium, valamint az athéni székhelyű Kínai Klasszika-tudományi Iskola közös hivatalos tájékoztatása szerint a 2026 nyarán befejezett munkálatok egy nagyszabású, ötéves nemzetközi kutatási program nyitányát jelentik a régióban.

A 2030-ig tartó régészeti projekt az Aitólia és Akarnania régióban fekvő ókori település, Arszinoé városszerkezetének és építészeti emlékeinek átfogó vizsgálatát célozza. A munkálatokat a helyi örökségvédelmi hivatal bevonásával végzik a nemzetközi szakemberek.

A görög fél részéről Olümpia Vikatu, a kulturális minisztérium főtitkára irányítja a kutatást. A kínai delegáció munkáját Li Hszin-vej, az athéni Kínai Klasszika-tudományi Iskola igazgatója felügyeli. A program nemcsak a helyi történelmi ismereteket bővíti, hanem a két ország közötti kulturális örökségvédelmi együttműködést is szorosabbra fűzi.

Az idei ásatási szezon a Kakavaria elnevezésű lelőhelyre koncentrált, ahol a korábbi évtizedekben már azonosítottak ókori épületmaradványokat. A szakemberek kibővítették a Lazarosz Kolonasz görög régész által megkezdett korábbi szelvényeket, hogy pontosabb képet kapjanak a település belső szerkezetéről. A munkálatok során egy kiemelkedő jelentőségű, gondos falazattal ellátott, négyzet alaprajzú építményt vizsgáltak meg. Az épület egy oszlopcsarnokos, belső udvarral rendelkező perisztül szerkezet volt. A megfigyelések alapján a komplexumot története során többször átépítették, építészeti megoldásai pedig nagyfokú hasonlóságot mutatnak a közeli ókori város, Kalüdón hasonló korú épületeivel.

A rétegekből nagy mennyiségű és változatos régészeti leletanyag került elő a nyár folyamán. A kutatók tetőcserepeket, díszes agyag oromdíszeket, különféle kerámiatöredékeket, bronzpénzeket, valamint állatcsontokat hoztak a felszínre. A leleteket jelenleg laboratóriumi körülmények között tisztítják és konzerválják, ezt követően kerülhet sor a tárgyak pontos tipológiai azonosítására és kormeghatározására. Az ötéves program folytatásaként a régészek a város erődítésrendszerét is górcső alá veszik. A hagyományos ásatási módszereket a jövőben geofizikai mérésekkel, távérzékelési technológiákkal és geoarcheológiai vizsgálatokkal is kiegészítik a minél pontosabb eredmények elérése érdekében.

Az Aitólia és Akarnania határvidékén elterülő régió az ókori görög világ egyik stratégiailag fontos, bár az archaikus korban még kevésbé urbanizált területe volt. A szárazföld északnyugati részén a hegyvidéki domborzat és a folyóvölgyek határozták meg a megtelepedés lehetőségeit. A térség lakói a Kr. e. 5. század során jellemzően lazább szövetségi rendszerekben éltek, és sokáig megőrizték a hagyományos életmódjukat.

A nagyobb, szervezett városközpontok kialakulása a régióban nagyrészt a késő klasszikus és a hellénisztikus időszakra tehető. Arszinoé megalapítása vagy átnevezése is ebbe a jelentős urbanizációs hullámba illeszkedik, amely alapvetően átalakította Északnyugat-Görögország arculatát.

Az Arszinoé név a hellénisztikus korban rendkívül elterjedtté vált a Földközi-tenger keleti medencéjében. A Ptolemaiosz-dinasztia befolyásának növekedésével számos várost neveztek el az egyiptomi uralkodócsalád nőtagjairól, különösen II. Ptolemaiosz feleségéről, II. Arszinoé királynőről. Bár a görög szárazföld nyugati részén a ptolemaida befolyás kevésbé volt közvetlen, a diplomáciai és dinasztikus kapcsolatok révén az elnevezési szokások ide is eljutottak.

A hellénisztikus korszak várostervezése már tudatosan alkalmazta a szabályos utcahálózatokat, a közösségi tereket és a reprezentatív udvaros lakóházakat. A most feltárt perisztülion és a szisztematikus városszerkezet kutatása ahhoz járul hozzá, hogy a történészek pontosabban megértsék a helyi közösségek bekapcsolódását a szélesebb mediterrán kulturális hálózatokba.