Mérges gáz, tank, zeppelin, U-boot - az 1. világháború új fegyverei

Háború a szárazföldön – bevetésen a folyadékszállító tartálykocsi

Az álcázás miatt tanknak nevezett páncélozott járműveket 1916-ban a britek használták először. Ezen új eszközök bevetésének tervei már két évvel azt megelőzően megszülettek, előállításuk pedig teljes titokban zajlott - a munkások is úgy tudták, hogy folyadékot szállító tartályokat („tank”) készítenek. A brit katonai vezetés a megmerevedett frontvonalak áttörésére alkalmasnak tartotta az amerikai farmokon használt lánctalpas traktorok páncélozott és azokat gépfegyverrel ellátott változatát.

Az első alkalmazott darabok 30 tonnát nyomtak és mindössze 6 km/h sebességgel - üzemanyagtöltés nélkül maximum 25 km-t -  tudtak haladni. A nyolc- és négyfős harci kocsik lassúságuk miatt eleinte csekély harci értékkel bírtak, szerepük azonban fontos volt a nyugati fronton felhúzott szögesdrótakadályok áttörésében, ami jelentős eredménynek számított az állóháború időszakában. Használatukra először 1916 őszén került sor a Somme folyó menti csatában, a tankok közül azonban ekkor még több elakadt, vagy műszaki problémák következtében leállt a fronton.

Egy Mark I tank balról jobbra halad. Rombusz alakja lehetővé tette, hogy a lövészárkokon is átkeljen

A háborúban több olyan fegyvert is alkalmaztak, amelyeket már korábban létrehoztak és amelyeket már mindkét oldal ismert, de nagymértékben történő előállításuk és felhasználásuk csak ekkor kezdődött. Így fontos megemlíteni a korszakban már egyre inkább a mozsarak helyére lépő aknavetőket, amelyek elődjéhez hasonló rombolóerővel bírtak, viszont azoknál könnyebben mozgatható lövegek voltak.

A katonák a háború alatt ismerkedtek meg a kézigránát hatásával, alkalmazásának előnyeiről és hátrányairól. Az évek alatt egyre újabb és újabb típusú gránátokat fejlesztettek ki, olyannyira, hogy az állóháború egyik legnépszerűbb fegyverének számító harci eszközök - egyes hadosztályok akár napi 30 ezer gránátot is felhasználtak - 23 típusa volt ismert a háborúban. Német oldalon jelent meg először a lángszóró alkalmazása, de használatát hamar átvette az antant is. A harci gázhoz hasonlóan kezelésük nehéz volt és olykor kontraproduktív, gyakran nagyobb veszélyt jelentett az használójára. A lángszóró „feladata” az volt, hogy a lövészárokba magát beásó ellenséget kifüstölje helyéről.

A géppuskák tűzerejének növelése a védelem szempontjából volt jelentős: amíg a hagyományos gyalogsági fegyverekkel percenként csak 14 lövést tudtak leadni, addig az új fegyverekkel hasonló idő alatt 600-at is képesek voltak. A nehéz géppuskák kezelése, a szállítás, az összeszerelés, a lőszerutánpótlás akár nyolc ember munkáját is megkövetelte, de bevetése olyan hatékonynak bizonyult, hogy jelentősen hozzájárult a frontvonalak mozdulatlanságához.

1. Új haditechnika – elavult tervek
2. Gázfelhő a lövészárok felett
3. Háború a szárazföldön – bevetésen a folyadékszállító tartálykocsi
4. Áramszünet a zeppelin ellen
5. Háború a víz(b)en – a tengeralattjáró-hadviselés

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

nyár
Múlt-kor magazin 2012

• Öveges professzor, mindenki fizikatanára
• Tabutörő stációk: Szexuális forradalom – szexuális ellenforradalom
• A japán-amerikaiak internálása a második világháborúban
• Vietnam öröksége - Irak árnyéka
• Szex, szerelem, testiség a szocializmusban
• Balatonederics: A fekete kastély kísérteties históriája
• Variációk Fidel Castro likvidálására
• Kossuth „búcsúja” prózában és versben
• Megmentésre váró hungarikumok