Ezt ették a Húsvét-sziget lakói

2013. szeptember 26. 14:09

Patkányokon éltek a Húsvét-sziget lakói – állítják kutatók, akik szerint a tenger gyümölcsei szinte teljesen hiányoztak az őslakosok étrendjéből.

Korábban

A Rapa Nui (Nagy Evező) néven is ismert, 1995 óta az UNESCO Világörökségi listáján szereplő szigetet időszámításunk szerint 1200 körül népesítették be. A Csendes-óceán déli részén, Polinéziában található sziget 1524 régészeti helyszínnel büszkélkedhet, közülük a legismertebbek a moainak nevezett kőszobrok, amelyekből több mint ezer található a Manhattannél háromszor nagyobb területű földdarabon.

Korábban – ahogy arról többször is beszámoltunk – elsősorban a hatalmas moaiok mozgatásának rejtélyét és az őslakosok származását kutatták, most pedig arra voltak kíváncsiak a kutatók, hogy mit ettek a polinéz sziget első telepesei. A szakemberek ehhez 41, a sziget területén feltárt emberi fog kollagénjének nitrogén- és szénizotóp szintjét vizsgálták meg. Hogy megtudják, mit fogyasztottak haláluk előtt az őslakosok, a tudósok összehasonlították az így kapott izotóp értékeket a szigeten talált állati csontokéval.

A kutatók 26 fogleleten radiokarbonos vizsgálatot is végeztek, így azt is meg tudták állapítani, hogy a Húsvét-sziget lakóinak étrendje milyen változáson esett át az évszázadok során – olvasható az American Journal of Physical Anthropology legújabb számában. A kutatások szerint az őslakosok szinte kizárólag a szárazföldről szerezték be táplálékukat, s néhány évszázadon keresztül, nagyjából 1650-ig sokaknak a fő fehérjeforrást a kiore néven ismert polinéz patkány (Rattus exulans) jelentette. A kiore jóval kisebb európai társainál, és ha hihetünk a néprajzi feljegyzéseknek, igen ízletes.

A tudósok ezzel rácáfoltak a korábbi zooarcheológiai kutatások eredményeire, s megállapították, hogy Rupa Nui lakói főleg patkányt, csirkét és ún. c3-as növényeket (ebbe a csoportba tartoznak a mérsékelt- és hidegégövi növények, a legtöbb gabona, így a búza, árpa, rizs, valamint a cukorrépa, bab, burgonya és napraforgó) fogyasztottak. Ez egyáltalán nem lepte meg a szakértőket, ugyanis a csendes-óceáni térségben folytatott régészeti feltárások során többször is találtak a polinéz patkányra utaló nyomokat. A kiore-patkány „hűséges” fajta: együtt vándorolt az emberrel, átszelte vele az óceánt, s hasonlóan a többi patkányhoz, amint partot ért, azonnal elkezdett szaporodni. A telepesek ráadásul sokszor magukkal vitték az apró állatokat, amelyekre mint fő húsforrás tekintettek.

A kiore azonban áldás és átok volt egyszerre. Egyes elméletek szerint a patkányok elszaporodása okozhatta a Húsvét-sziget pusztulását is. Terry Hunt, a Hawaii Egyetem régésze szerint a patkányok pusztító hatással voltak Rapa Nui erdőire, hawaii adatokkal összevetve becslése szerint a Húsvét-sziget patkánypopulációja megérkezésük után rövid idő alatt 3,1 millióra nőtt. A sziget legfontosabb növénye, a mára már teljesen eltűnt jubaea pálma termése kemény volt: a barlangokban talált néhány példány mindegyikét megrágták, így azok terméketlenné váltak. Hunt úgy véli, hogy ez, és a fiatal hajtások megrágása megakadályozta az erdők megújulását, miközben a hatalmas patkánypopuláció szabadon pusztíthatta a tengeri és szárazföldi madarak fészkeit, ami több faj kihalásához vezetett.

A Húsvét-sziget telepeseinek étrendje egy szempontból mégiscsak meglepetést okozott: az őslakosok nem ettek halat és egyéb tengeri herkentyűt – ez azonban a sziget elhelyezkedése miatt és topográfiájának ismeretéből fakadóan mégsem olyan furcsa. Rapa Nui északi, sziklás része ugyanis szinte teljesen alkalmatlan a halászatra, míg délen a jóval hűvösebb klíma akadályozta ezt a fajta tevékenységet.

A kutatók kitartanak azon álláspontjuk mellett, miszerint nem szabad lebecsülni a patkánynak az ember húsfogyasztási szokásában betöltött szerepét, mivel a rágcsálók becserkészése összehasonlítatlanul könnyebb volt a halnál, ráadásul gyorsabban szaporodtak, így rengeteg volt belőle. A halfogyasztás csak 1600 után kezdett elterjedni, de a hal megmaradt a kiváltságos rétegek táplálékának – írják a szakemberek.