A válság mentheti meg a spanyol dolmeneket

2011. december 15. 15:59

Habár a világgazdasági válság miatt csökkent a spanyol örökségekre ártalmas beruházások száma, még sok a kérdőjel a hispániai emlékek jövőjével kapcsolatban. A szakemberek szerint az őskori leletekben gazdag ország kilábalásának egyik kulcsa a turizmus lehet.

Korábban

Spanyolország ősi temetkezési emlékei túlélték az inváziókat, a háborúkat, a diktatúra hosszú napjait, és a létüket fenyegető ingatlanpanamákat. Most viszont a gazdasági válság szállítja a rossz hírt azok számára, akik abban reménykedtek, hogy tartós védelmi biztosítékok övezik a spanyolországi dolmeneket vagy az utak melletti sírok tucatjait.

A gazdag arab és keresztény történelemmel bíró dél-spanyolországi Sevilla külvárosán kívüli Aljarafe régióról úgy vélik, hogy az ott található tholosz - Európa legkiterjedtebb dolmen csoportja - mintegy ötezer évre nyúlik vissza. Sok ehhez hasonló régészeti kincset temettek el az évtizedes útépítési boom ideje alatt, mely Spanyolországon végigsöpörve mintegy 1,5 millió üres lakást hagyott maga után.

A spanyol gazdasági krízis nyomán fellépő adósságválság azonban több dolment is megmentett az őket fenyegető építkezések befagyasztásával. Szerencsére a hitelválság ellenére akadt némi pénz is a rézkori települések vizsgálatára és az idegenforgalomba való bekapcsolásukra. „Mintha egy aranybánya lenne a lábunk alatt; minden amire szükségünk van, itt hever előttünk, csak ki kell használni a lehetőségeket. Ezeket az előnyöket nem lehet megtalálni más ipari vagy egyéb ágazatban” – mondta egy helyi régész, Juan Manuel Vargas.

Vargas vezető régész a Sevilla melletti Valencina de la Concepcionban – ez a falu ad otthont a dolmenek két legjelentősebb tagjának, a La Pastorának és Matarrubillának, melyek évente több tízezer látogatót vonzanak. A legkorábbi, mintegy hétezer éves építmények Nyugat-Európa szerte megtalálhatók, Írországtól egészen a Baltikumig. Sokuk közelében emberi maradványokat találtak, ami tápot adott annak az elméletnek, mely szerint sírokként használhatták őket. Az egyre inkább elterjedő teória szerint a dolmen belépési kapuként funkcionált a temetkezési domb felé.

A valencinai La Pastora dolmen büszkélkedhet az Európa leghosszabb földalatti folyosója címmel, míg „nővére”, a Matarribulla-házak belsejében található, kőből épült oltár korai telepesek temetkezési rítusaira utaló nyomokat kínál. Az építészeti emlék egy hatalmas torony mellett foglal helyet, s sörösüvegek szegélyezik a régészeti lelőhely területét, mely számos ősi lelettel szolgált már a tudománynak, mielőtt a pénzcsapok elzárása miatt beszüntették az ásatásokat. „Ez mentális probléma. Habár a lakosok minden nap látták, mégsem tudatosult bennük, hogy mi mellett élnek” – magyarázza Vargas.

A közgazdászok egyetértenek abban, hogy Spanyolország jól tenné, ha a gazdag kultúráját és történelmét felkarolná, hiszen a turisztikai célpontok és maga a turizmus a hispániai ország gazdaságának motorja, a bruttó hazai össztermék mintegy 11 százalékát teszi ki. „Spanyolországnak hatalmas lehetőségei vannak, csak támogatnia kellene a kulturális turizmust magába foglaló zene, történelem, építészet és régészet kutatásait és elismerését” – mondta Jose Luis Zoreda, a spanyol idegenforgalmi lobbiszervezet, az Exceltur vezérigazgatója. „Ám mivel az autonóm közösségek pénzügyi gondokkal küzdenek, nem hiszem, hogy ez a fajta beruházás a 2012-es lista tetején lesz.”