90 éve alakult meg a Kisantant

Még ropogtak a fegyverek, amikor 1917-ben Tomas Masaryk, a majdani Csehszlovák Köztársaság első elnöke felvázolta Európa-tervét: a Balti-tenger és az Égei-tenger tengelyén elhelyezkedő kisebb államok hozzanak létre egy szorosabb politikai-, gazdasági együttműködést. Ionescu román államfő nem sokkal később öt állam - Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Görögország - védelmi szövetségéről beszélt.

A világháborút követő kiélezett balkáni politikában, Görögország és Törökország szembenállásában meghatározó szerepe volt a francia támogatásnak, amelyet a törökök függetlenségét kivívó Kemál Atatürk tudhatott magáénak. Az említett öt államból négy - értelemszerűen Görögországot leszámítva - határozottan frankofil volt (értsd: magának is szüksége volt a francia támogatásra), vagyis a balkáni kérdésben a görög-ellenes álláspontot képviselte. Ez egyértelműen kizárta a Görögországgal való hosszútávú együttműködést, így a tárgyalások félbeszakadtak.

Azonban a felbomlott Osztrák-Magyar Monarchia két utódállama, valamint Románia elemi érdekének tekintette, hogy az összefogás valamilyen formája mégis létrejöjjön közöttük, s a revizionizmus elleni politikájukhoz is könnyen találtak nagyhatalmi támogatást. A cseh-jugoszláv szerződéskötést hamarosan követte a cseh-román megállapodás, majd 1921. június 7-én zárult a kör a jugoszláv-román konstruktív együttműködésről szóló konvencióról, s ezzel létrejött a Kisantant néven ismert formáció. (Az elnevezés egy korabeli magyar újságírótól ered, aki apró antantnak hívta a formálódó szövetséget.)

Elsődleges politikai céljuk volt a párizs-környéki békeszerződések által teremtett európai status quo fenntartása, vagyis a régió (Magyarország, Bulgária) minden restaurációs törekvésének megakadályozása. A politikai egyetértés azonban nem mutatkozott meg gazdasági téren: a szövetség 17 éves fennállása során a tagországok között mindvégig komoly gazdasági érdekellentétek húzódtak, melyek elsődleges forrása a hasonló áruk értékesítésének ütközéséből adódott. Csehországban a '20-as évek végére látványosan megnőtt az agrárpártok befolyása, s ezek a következő évtizedben politikai hatalomhoz jutva egyre kevésbé vették figyelembe a társországok érdekeit.

Egy ideig azért még törekedtek a minél sikeresebb kooperációra, s ennek jegyében 1933-ban felállították a Gazdasági Tanácsot, székhelyévé három évvel később Prágát nevezték ki. A hármuk között tárgyalásos úton feloldhatatlannak bizonyuló problémákat a régió többi államával kötött kétoldalú szerződésekkel igyekeztek enyhíteni, de a gazdasági világválság hatására a bilaterális megállapodásokat többoldalúvá kellett alakítaniuk. A '30-as évek belpolitikai irányváltása, az erősödő német befolyás, a jugoszláv és román politikai vezetés radikalizálódása tovább mélyítette a meglévő gazdasági ellentétet.

A Kisantant formálisan az 1938. novemberében kihirdetett "első bécsi döntés" és Csehszlovákia feldarabolásával szűnt meg.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

7 960 ft 6 490 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 9 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

17. A polgári átalakulás programja és megvalósulása a 19. századi Magyarországon
IV. Politikai berendezkedések a modern korban

• Újjáélesztette a hazai szabadkőművességet a „dualizmus kultúrpápája”
• Egyedülálló módon megbecsülte gyárának alkalmazottait Ganz Ábrahám
• Elismert régész és szabadkőműves is volt a "dualizmus kultúrpápája"
• A fogságból is megszökött a magyar statisztika atyja, Keleti Károly
• Veszteséges pénznyelőből jövedelmező ágazattá tette a magyar vasutat Baross Gábor
• Sokallta Bosznia megszállásának költségeit, ezért lemondott a miniszterségről Széll Kálmán
• 10 tény a dualizmus kori Magyarországról
• Egy „második kiegyezés” juttatta hatalomba a Generálist és mamelukjait
• Egyenes út vezetett a kiegyezéstől Trianonig? – az 1867. évi alku 150 év távlatából