Közös kiállításon Lincoln és II. Sándor

2011. március 1. 09:32

Egy alkotáson ráz kezet egymással a rabszolgák felszabadítója, Abraham Lincoln amerikai elnök és II. Sándor orosz cár, akinek nevéhez a jobbágyság eltörlése fűződik.

Korábban

A két államférfi szobra mögött, az orosz szövetségi levéltár épületében nyílt kiállítás a múlt héten, amelyet a szervezők teljes egészében Lincoln és II. Sándor életművének szenteltek. Oroszország a jobbágyok felszabadításának megünneplésére készül: 150 évvel ezelőtt, 1861. március 3-án 20 millió jobbágy válthatta meg szabadságát a cári rendeletnek köszönhetően. Lincolnt, az Egyesült Államok egyik legnagyobb elnökét egy nappal korábban iktatták hivatalába, aki az amerikai polgárháború (1861-1865) végén szabadította fel a rabszolgákat.

„Azért vagyunk itt, hogy tisztelegjünk eme két nagy politikus előtt” – nyitotta meg a kiállítást James Symington, Missouri korábbi kongresszusi képviselője. Symington, akinek nagyapja John Hay, Lincoln és Theodore Roosevelt személyi titkára volt, mint elárulta, 1958-ban járt először Moszkvában. A politikus az ünnepélyes megnyitón elmondta: „a két férfi soha nem találkozott személyesen, de lélekben mindvégig együtt voltak”.

„Nem várhatunk addig, míg Washingtonban felállítják valahol” – utalt az Alekszandr Burganov által készített szoborra Symington. (Burganov Puskinról formázott alkotása az amerikai George Washington Egyetem campusán látható.) Az emlékmű szépséghibája a soha meg nem történt kézfogáson kívül a két alak magasságbeli különbségének figyelmen kívül hagyása – Lincoln körülbelül tíz centiméterrel magasabb volt a cárnál, ez azonban nem látszik az alkotáson.

A kiállításon mellszobor, térképek, levelek, litográfiák, egy Smith & Wesson pisztoly, üveggyöngyök és néhány kard látható, de megtekinthető az a toll is, amellyel Lincoln és II. Sándor aláírta a rabszolgákat és a jobbágyokat felszabadító proklamációt; a tárlatot a cár merényletekor viselt tunikája gazdagítja. Az egyik, szintén a kiállításon bemutatott levelet Lincoln címezte az orosz uralkodóhoz, végén a következő szöveggel: „szerető barátod”. A másikat Nathaniel Hawthorne írta az elnökhöz, örömét fejezvén ki, hogy az Egyesült Államok Bayard Taylor személyében egy irodalmárt nevezett ki orosz küldöttnek. A férfi a cári udvarból hazatérve elmélyülten tanulmányozta az orosz jobbágyok felszabadításának körülményeit, s maga Lincoln is meghallgatta a témáról alkotott véleményét.

II. Sándor a konzervatív földbirtokosok heves ellenállása közepette elszántan küzdött Oroszország modernizálásáért. A liberálisok nem segítették ebbéli harcában az uralkodót, mindössze a hazai helyzet és az Egyesült Államok déli ültetvényesei közötti párhuzamokra hívták fel a figyelmet. Az ötvenes évek cenzurális viszonyai ellenére a különböző orosz újságok nagy terjedelemben foglalkoztak az amerikai rabszolgasággal, aminek valódi célja az elmaradott orosz állapotok kritizálása volt – mondta el Ivan Kurilla orosz történész.

II. Sándor az amerikai polgárháborút „szánalmasnak” nevezte, mivel szerinte az a függetlenség 80 évének prosperitását ássa alá. A cár az unionista csapatok támogatására New York és San Francisco partjaihoz hajórajokat küldött, mivel félt, hogy egy esetleges konföderációs siker a britek malmára hajtja a vizet. Az Egyesült Államok és Oroszország sokkal jobb kapcsolatot ápolt a 19. század közepén, mint a második világháború idején – mutatott rá Kurilla. „A kiállítás egy újabb példa arra, hogy a két szuperhatalom sokkal jobban együtt tud működni, ha közös céljaik vannak” – tette hozzá.